Várom a véleményed... 

 

Hová tűnik a józanész?

 

… no, elértem, hogy az evés központi problémámmá váljon…. De ez csak a kezdet…

 

A kötött idejű napi három étkezés elhatározása után már az első reggel érdekes volt. Többet ettem, mint szoktam. Hiszen délig nem ehetek „semmit, de semmit.” Alig vártam az ebédet. Tudok-e vajon annyit enni, hogy kibírom estig? És este – hogy reggelig megmaradjak? Pedig soha nem szoktam sem pótvacsorázni, sem éjjel a hűtőhöz lopakodni. Csak eddig megtehettem volna, ha akarom. Mert eddig nem volt tiltó szabály. Hát ez elképesztő! Ezt nem gondoltam volna! Kezdtem ráérezni, hogy működik bennem valami ösztönlény, ami nem a józan eszemmel gondolkodik. Hiszen mindenki tudja, hogy az ember igen sokáig, akár hetekig is életben marad, ha nem ehet. Akkor mi ez mégis? Rengeteg tartalék van rajtam, van otthon ennivaló, csak a megfelelő időpontot kell kivárni. Mit rémüldözök? Miért eszem én valójában? Az biztos, hogy egy-egy étkezéstől nem függ az életünk, miért élem meg mégis olyan fontosnak hogy ehessek?

Szerző: empszi  2007.07.14. 09:30 9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr525913757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szonika 2007.07.14. 09:47:55

Mikor elhatároztam, hogy lefogyok, remegve vártam az evéseket. Előtte sose csináltam ügyet belőle, hogy mikor, és mit eszek. Egy idő után, mikor már sikerélményt is hozott a rendszeresség és az önmegtartóztatás, rájöttem, hogy azért várom annyira az ebédet, meg a korai vacsorát, mert enni jó. Mert maga az evés jóérzéssel tölt el, főleg ha tudom, hogy minden nap rendszeres és meg van adva a módja. (nálam a lefogyás mellékhatásai olyan dolgok lettek, hogy a hét majdnem minden napján főzök valamit, hogy a boltban a leghosszabb időt a fűszeres és a szöldséges pultnál töltöm, hogy minden étkezésnek megadom a módját: nem csak bekapok valamit, hanem leülök, késsel, villával, szalvétával megteremtem a kellemes körülményeket.) /Nem akartam ilyen hosszút kommentelni. Csak eszembe jutott.../

M 2007.07.14. 09:54:23

Szonika! Nagyon örülök, hogy mindezt elmondtad! Ezek alapdolgok. Később én is beszélek ilyesmiről. Sokat jelent mindannyiunknak - azt gonolom -, ha elmondjuk egymásnak a a tapasztalatainkat. az az érzésem, érdekes dolgokra fogunk rájönni! :))) Nagyon sok puszi neked!!!!

Rege Ata 2007.07.14. 10:21:00

Ha valaki evés közben képes az evéssel foglalkozni, gond nélkül, az már jó lehet... :-) "Amikor eszel, egyél! Amikor dolgozol, dolgozzál! Amikor félsz, félj! Amikor alszol, aludj! Amikor szeretsz szeress!" ;-) ...és inkább ne tessék evés közben gondolkodni, problémázni, elaludni, dolgozni, stb.! ;-p

M 2007.07.14. 10:34:54

Rege Ata, úgy gondolom, ez sokkal nagyobb igazság, és sokkal fontosabb dolog, mint ezt első látásra hihetnénk... Bármilyen furcsa, néha az egyszerű dolgok fontosabbak, mint a bonyolultak... És még az is előfordulhat, hogy jó lehet, ha valami az, aminek látszik... :)))

Manólány 2007.07.14. 10:51:13

„ M „. Kérdésedre nincs válasz. Nem tudom miért van. Ha elhatározom, hogy fogyizom, mindig éhes vagyok. Pedig úgy válogatom össze az ételeket, hogy közben igazán jól lakom. Mégis valami erő azt sugallja a három étkezés közben, hogy kel még, kel még. Ha én vagyok az erősebb egy két hét elteltével, működik a dolog. Csak addig rettenetesen nehéz. Most is ebben a rettenetesen nehéz időszakomban vagyok.

skyppy 2007.07.14. 12:09:43

..én csak sejtem, az hogy korlátozva vagyok a szabad döntésben,mégpedig abban,mikor eszem...ez dacot szül,ellenszegülést,még akkor is,ha én magam döntöttem így....én legalább is így vagyok a rözített dolgokkal,kell idő amíg megszokom,betörök....:-)))

Rege Ata 2007.07.14. 12:34:04

Az sem rossz igazítás, hogy akkor egyél, ha valóban és igazán és tényleg éhes vagy! És ha csak "ahhoz szottyant kedved", legalább átmenetileg inkább ne... ;-p

ametiszt 2007.07.14. 15:19:25

a rendszeresség következtében nálam kialakult,hogy reggel veszettül éhes vagyok,nagyot kell reggeliznem... az ebéd inkább csak gyerekadag...a vacsora nagyon kevés,attól függ,mi volt az ebéd,van úgy,hogy nem is vagyok éhes,akkor eszem egy kis joghurtot,és más nem is kell... napközben nem is vagyok éhes egyátalán... amikor a 21 napos léböjtöt csinálom,a második nap délidő a legnehezebb...ha azon túljutok,akkor már egyátalán nem éhezem,és akármeddig kibírnám... folyadékot viszont sokat iszom...

Vica 2007.07.14. 20:24:55

Én eddig is minden nap főztem... A legtöbb időt a zöldség-gyümölcs, tejtermék pultoknál és a fűszereknél töltöm, mindig vászonabrosz, kés-villa van. Ha többen eszünk, akkor mindig, de ha egyedül reggelizem, vacsorázom, azt gyakran tálcáról szoktam, de szalvéta akkor is van, meg kistányér :-)) Viszont sajnos olvasok evés közben (ha nincs társaságom), mert valójában nem szeretek egyedül enni. Még a munkahelyemen is duplán hasznosítom a pihenőidőt, ebédelek és olvasok. nem kedvelek senkit annyira ott, hogy vele töltsem a szüneteimet. Nem véletlenül írtam egy korábbi alkalommal, hogy nagyon bezárkóztam, még évtizedekkel ezelőtt.
süti beállítások módosítása