Miután elolvastad, véleményezd is...
A pokoli tükör – csak a bátrak mernek belenézni, de csak ők jutnak tovább
Problémás helyzetben van, aki rágyújt, van aki, megiszik egy felest…, és van, aki eszik valamit… - csak hogy enyhüljön a feszültség. Van, aki ilyen…, és én… ?
Ha elfogadjuk, hogy igaz lehet, hogy sokszor nem a testünk szükséges táplálásáért eszünk, hanem valami helyett vagy a rejtett céloktól hajtva, akkor az már könnyebben felfedezhető, hogy ezeknek az evéseknek az alkalmával nem figyelünk oda az elfogyasztott étel mennyiségére, kalóriatartalmára, semmiféle hatására. Akkor az a fontos, hogy az adott pillanatban enyhüljön a feszültség. Furcsa ez így első hallásra?... Pedig súlyproblémák esetén érdemes ezzel szembenézni… Bár ehhez sokaknak nincs bátorsága…
De ha mégis, beláthatjuk, hogy akkor leszünk túlsúlyosak, ha többet eszünk a kelleténél. És ha többet eszünk a kelleténél, akkor az is igaz, hogy az ételt nem éhségünk csillapítására, hanem valami másra - problémamegoldásra - használjuk. Problémánk pedig számos adódik naponta. És ha a problémás helyzetekben valami ennivaló után nézünk, akkor ez ugyanaz a viselkedésminta, mintha rágyújtanánk, vagy alkoholt innánk. Így pedig nem mondhatunk mást, mint hogy a túlevés a függőség egyik fajtája. De míg a dohányos, az alkoholista, a kábítószerfüggő esetében ez könnyen átlátható, ebben az esetben nehezebb felismerni. És ugyanúgy, mint például az alkoholistáknál, maga a függőségben lévő ember a végsőkig igyekszik maga és a környezete előtt is titkolni függőségét. (Gondoljuk csak végig őszintén! Amikor társaságban eszünk, soha nem igyekszünk kevesebbet enni, mint ha magunk vagyunk. Mindig teljesen nyilvánosan és lelkiismeret-furdalás nélkül nyelünk le minden falatot…? )
Ha ez így van, akkor az is belátható, hogy nem a kövérséget, hanem az ilyenfajta problémakezelési hajlamot lehet örökölni. Azaz nem azért vagyunk túlsúlyosak, mert jobban hasznosítja a szervezetünk a táplálékot – bár ez lehet, de akkor kevesebbet kellene ennünk az eléghez –, azért hanem mert többet eszünk, mint amennyi táplálékra a szervezetünknek szüksége van.
Leszokni a dohányzásról, leszokni az ivásról, leszokni a túlevésről…
És ha ez így van, akkor nem könnyebb dolog megszabadulni a rossz étkezési szokásainktól, mint leszokni a dohányzásról, az alkoholról… De amíg egy dohányzásról vagy italról leszokó ember gyógyulásához a teljes mentesség állapota szükséges, addig ezt a túlevés esetében nem választhatjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy ennünk kell. Ezért tartom olyan jó módszernek az időben korlátozott evést. Itt a teljes tiltás az étkezési időkön kívüli időszakokra esik. Fölösleges számolgatni, megjegyezni, hogy hány kalóriát ettünk. Nem is lehet. Hiszen a függőség egyik sajátossága – mint ismeretes –, hogy kényszeríti a függőségben lévőt az önbecsapásra. Lehet fogyni, ha az ember betart egy szigorú étrendet, mert ilyen szinten persze hogy számítanak a kalóriák. Az viszont nem igaz, hogy létezik olyan étrend, amelyet ha egy ideig követünk, akkor átalakul az emésztésünk, vagy mit tudom én mink, és akkor is megmarad majd a kívánt súlyunk, ha az életünkön nem változtatunk. Ezért óriási értelmetlen önkínzás olyan diétákba fogni, melyek azt ígérik, hogy elég egy meghatározott ideig egy meghatározott étrendet követni, s ha azt kibírtuk, minden gondunknak vége.