Kattints a hozzásólásokra!

Kifelé az ördög völgyéből

Van kiút. A kincsekért nem kell messzire utazni.

Ha ennyire bonyolult a túlsúlykérdés, akkor most törődjünk bele a sorsunkba, hagyjuk az egészet, és csak álmodozzunk tovább egy „könnyebb” életről? A rosszba való beletörődést senkinek nem javaslom addig, amíg van kiút. Kiút márpedig ebből a helyzetből van. Van olyan követhető étrend, mely nem kínzás, és nem kell túl sokat foglalkozni vele, és van számtalan mozgási lehetőség, melyek közül mindenki kiválaszthatja a számára szimpatikus megoldást…De a lényeg, hogy mindeközben őszintén és bátran igyekezzünk megtalálni, hogy mi is az az ok, mely miatt többet ettünk eddig a kelleténél. Mert a túlevésünk véglegesesen csak akkor fog megszűnni, ha ezt megtaláltuk és megfelelően kezeltük.

Amikor én erre rájöttem, megértettem és elfogadtam, akkor elkezdtem tudatosan figyelni magam. Ebben nagyon sokat segített, hogy szigorúan betartottam az evésidőket. Egy-két nap után sokat enyhült az a kezdeti, szinte pánikszerű érzésem, hogy nem bírom ki evés nélkül a következő evésidőig. Megszerettem az időben korlátozott evést, mert ez a módszer segített abban, hogy figyeljem magam. És ez az önmegfigyelés életem egyik legérdekesebb tapasztalatává vált, az egyik legizgalmasabb felfedezéssé, melyben valaha részem volt.

Van egy történet, mely szerint egy ember eladja mindenét, és távoli tájakra indul kincset keresni. S míg ő ott az idegenben sikertelenül tengődik, és szegényen hal meg, egykori háza kertjében az új tulajdonos hatalmas kincseket talál, melyekből gazdagon, gond nélkül éli az életét.

Amíg magunkat fel nem fedeztük, saját kincseinket elő nem hoztuk, felesleges vágyakozni távoli tájak ismeretlen vidékei után. Ám aki veszi a bátorságot és a fáradságot, hogy magára figyeljen, egészen biztosan megtalálja ezeket a kincseket.. Ám nagyon fontos, hogy ez a figyelem szerető, gondoskodó figyelem legyen. Az önostorozás, az önbecsmérlés csak a pusztulásba visz. Ehelyett érdemes arra gondolni, hogy nyert ügyünk van! Ugyanis ha valami nem tetszik abban az emberben, aki vagyok, ahelyett , hogy kritizálom, ócsárolom, olyanná változtathatom, mellyel már meg vagyok elégedve. Türelemmel, kitartással ez egészen biztosan sikerülni fog! Egy hegyet is elhordhatunk a megfelelő nagyságú darabokban a megfelelő módszerrel. No, és egy mamutot is megehetünk apró falatonként….