Örömgyűjtemény mint túlélési technika
Nem mindegy milyen szemüvegen át nézzük a világot. Amit várunk, azt vesszük észre, ha a jót, jót, ha a rosszat, rosszat. Jobban járunk, ha a jobbat keressük…
Nem lehet mindent egyszerre akarni.: vagy a kényelem vagy az eredmények…
Életünkben nagyon sok mindent az befolyásol, hogy milyen beállítódással, milyen szemüvegen át nézzük a világot. Ha a rosszat keressük, a rosszat fogjuk észrevenni, ha a jóra figyelünk, akkor a jót. Tegyünk egy egyszerű próbát. Arra számítunk, hogy az úton haladva egy fehér autóban szembe jön velünk hamarosan valaki, akit látnunk kell. Meg tudjuk mondani vajon az út végén, hogy hány piros autó jött velünk szembe? És ha az illető, akit látni akarunk, történetesen valamiért egy piros autóval jön, észre fogjuk venni? Biztos? Annyira könnyen, mintha a fehérrel jönne? Ugye belátható, elsősorban azt vesszük észre, amire figyelünk. Ha azzal a várakozással kezdjük a napot, hogy mi minden jót tartogat számunkra, akkor azt fogjuk meglátni, de ha a rosszakat várjuk, azt vesszük majd észre. A mindig rosszara számító emberre mondják, hogy a sajtban is csak a lyukat látja.
Ha olyan a beállítódásunk, hogy a jót várjuk, azt akarjuk számon tartani, hogy milyen jó dolgok történnek velünk, még a legnehezebb élethelyzeteket is átvészelhetjük. Találkoztam egyszer egy idős emberrel. Úgy kilencven éves volt akkoriban. Ő mesélte, hogy életéből tíz évet töltött ítélet nélkül, koholt vádak alapján a GULAG-on, a hajdani Szovjetunió büntetőtáborában. Ott alkalmazták néhányan azt a túlélési technikát, hogy naponta versenyeztek, hogy ki hány apró örömöt tud összegyűjteni. Ott a mínusz negyven fokban, a legnagyobb reménytelenségben. És mivel egész nap arra koncentráltak, hogy hány örömről tudnak majd este beszámolni, már idejük sem maradt – ahogy ő mondta – sajnálni magukat embertelen körülményeikért. Ez az idős ember volt az egyik legéletvidámabb, legnagyszerűbb ember, akit valaha láttam. Nagyon sokat adott nekem a példája, s a történetéből rengeteget tanultam. Hol van a szibériai büntetőtábor iszonyata ahhoz a néhány nehézséghez képes, amelyet akkor kell elviselnünk, ha kilépünk a kényelmi zónánkból, hogy megkeressük saját kincseinket?! És mégis hányszor kísértést érzünk, hogy feladjuk azt a nagyszerű kincskereső expedíciót.