Te mit tudsz erről?

Család mellett is megoldható

Ha valóban nagyon szeretnénk valamit, utat is találunk hozzá. Az ideális testsúly eléréséhez fontos, hogy legyen egy támogató étrendünk, de a merev szabályok többet ártanak, mint használnak. Viszont az is igaz, hogy ha nincsenek keretek, nincs egy jó meder, akkor parttalanná válik minden, és csak szétterülünk, mint a folyó a homokos pusztán. A célkitűzés, a tervezés, a kreativitás és a rugalmasság a mindig segít. A konyhában is, és az úton is az ideális testsúly felé.

Erre az időre már nagyon jól megszoktam a háromszori evést. Nem jelentett gondot betartani az evésidőket. Sokkal kevesebbszer gondoltam evésidőn kívül az evésre, mint azelőtt. Azzal, hogy elhatároztam, követem a „90 napos” ajánlásait egy újabb problémával kerültem szembe. Mivel minden nap főztem a családnak, és ők nem szerettek volna csatlakozni az ötletemhez, hogy együnk a „szétválasztós diéta” szerint, ki kellett gondolnom, hogy hogyan hozzam össze a családanyai szerepkörömet az új diétaféleségemmel.

Hozzáfogtam a heti étrendjeink tudatos megtervezéséhez. Úgy válogattam össze az ételeket egy-egy hétre, hogy az egyes napok menüje illeszkedett az én diétás napjaimhoz, és úgy variáltam az ételeket, hogy lényegében kis változtatással ugyanazt ettem, mint a család többi tagja, aztán az ételtársítási szabályokkal semmiképpen össze nem hozható ételeket főztem nekik akkor, amikor nekem gyümölcsnapom volt.

Ez csak első hallásra tűnhet bonyolultnak, a gyakorlatban sokkal egyszerűbb. Például húsnapon - így neveztük a „fehérjenapot”-  kihagyom a krumplit, a rizst, a tésztát, csak salátát vagy főzeléket eszem a húshoz. Attól a többiek ezek mellé még ehetnek köretet is. Keményítőnapon -amit otthon csak zöldségnapnak hívunk- a krumplipaprikásból átadom a többieknek a kolbászadagomat, vagy a bablevesemből a füstölt húsdarabot. Nem eszem süteményt csak tésztanapon - ami a szénhidrátnap házi használatú neve-, de akkor lehet, hogy mást meg nem nagyon, vagy ha például ezen a napon pizzát sütök, akkor magamnak mindenképpen zöldségeset, és sajtot is csak a többiek adagjára teszek. Kisebb-nagyobb fejtörésekkel, úgy érzem, sikeresen vettem ezt az akadályt. Még kedvemet is leltem abban, hogy újabb és újabb ételeket fedezek fel vagy könyvekből vagy csupán a fantáziám segítségével. Aki igazán szeret enni – hát én szeretek –, annak a főzés nem feltétlen teher, lehet alkotás is!