Itt a véleményed helye!

 

 

 

Ha nem tankolunk időben, baj lehet belőle

 

 

Az alvás mellett külön kell beszélnünk a pihenésről, mely nem feltétlenül alvás. Regenerálódás, feltöltődés, alkalmassá válás, ahogy újabban egyre több helyen halljuk rekreáció „újracsinálódás”, megújulás.

 

Magamon is tapasztalhattam, hogy olykor furcsa fogalmaink vannak a pihenésről. Ebben a teljesítmény-centrikus világunkban sokszor úgy láttam (s régebben még én is hasonlóan gondoltam nagy balgán), hogy a pihenés szinte restellendő dolog. A végtelennek tűnő teherbírást sokszor elvárt tulajdonságnak érezzük. Ez azonban valójában igen keveseknek adatik meg (ha szó szerint vesszük, akkor természetesen senkinek). És mindez leginkább nem több önpusztító látszatnál.

Az igaz, hogy vannak jobb és kevésbé jobb teljesítményű emberek, ahogy az autók teljesítménye között is nagy különbségek vannak, de a legnagyobb teljesítményű autóból is kifogy a benzin, sőt az olaj, és még a víz is időről időre. És ha nincs benzin, ugyanúgy egy helyben áll egy sokmilliós jármű, mint egy kétütemű Trabant a hetvenes évekből, hiába nyomjuk tövig a gázt, ha nincs üzemanyag. Ha kifogyott az üzemanyag, akkor tankolni kell. Nem megkerülhető, hogy utántöltsük, ami éppen fogytán van. Ha a benzin, akkor a benzint, ha az olaj, akkor az olajat, ha a víz, akkor a vizet. Semmi nem halogatható. Még ha egy kicsit lehet is ilyen olyan hiánynál erőltetni egy-két kilométert, ha nem állunk meg időben, nagy lesz a baj, s megáll az autó magától.

Ma már határozottan vallom: jogunk van pihenni! Alapvető emberi jogunk! Annyira, mint levegőt venni, vizet inni vagy enni! Ha nem veszel levegőt, perceken belül meghalsz, ha nem iszol, van néhány napod, étel nélkül ki lehet bírni egy-két hétig. Éhezni - azaz enni, de csak éppen hogy- lehet évekig is, de nincs az káros következmények nélkül. Így van ez a pihenéssel is. Ha semmi időt nem kap a szervezetünk a regenerálódásra, akkor pár nap alatt meghalunk. A szükségesnél kevesebb pihenéssel évekig húzhatjuk, de végül megrendül az egészségünk. Lehet, hogy úgy, hogy jól meg is hízunk. Az egyik legbrutálisabb kínzómódszer a pihenés, az alvás megakadályozása, annak ellenére, hogy ez „külsérelmi” nyomot nem hagy. Nagyon kegyetlen rendszerek alkalmazták ezt a kínzómódszert. Gondoltunk már arra – mi túlhajtós fajták – hogy micsoda önkínzás és önpusztítás, ha nem engedünk magunknak megfelelő időt a pihenésre. Hősökké akarunk válni? Így?

De van egy másik véglet is: az unalom…

Szerző: empszi  2007.08.04. 07:53 9 komment

Címkék: rekreáció

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr505913721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vica 2007.08.04. 16:03:45

Baj bizony. De rengeteg ember van, aki egyszerűen képtelen leállni, "csak még ezt befejezem!" felkiáltással addig dolgozik, akár szinte evés nélkül, amíg össze nem csuklik. Akkor elzuhan az első vízszintes felületen, és alszik. Igaz, van, amikor olyan helyzetbe kerül valaki, hogy nem engedheti meg magának a pihenést, mert minden teher rajta van és nincs kivel megosztania. Szerencsés esetben kihúzza a nyugdíjig, és akkor pár év alatt összeesik szinte, kijön rajta minden betegség és nyoma sincs a szép, hosszú, derűs öregkornak. De vajon gondolunk-e a túlhajtós fajta emberek hozzátartozóira? Ők vajon hogyan élik meg, hogy látják, miként teszi magát tönkre a családtagjuk? És azokra gondolunk-e, akik azért vannak szüntelen stresszben, mert a munkamániás párjuk tőlük is elvárná ugyanezt? Lassítani kell. Attól, hogy teli vannak a boltok áruval, nem muszáj meg is venni mindent. Időt kell szánni a pihenésre, a feltöltődésre, amely rendkívül változatos lehet. Ez megvolt a régi paraszti világban is, hiszen bár a vetés és a betakarítás időszakai embert próbáló teljesítményt igényeltek, az év jelentős részében mód volt regenerálódni.

Lazac 2007.08.04. 16:37:40

Ezt is profi módon művelem.:) Szép napot M....sokat gondolok rád. Pusza

szepy 2007.08.04. 20:17:45

Nemrég én is metapasztaltam az önpusztítás eme fajtáját. 12-12 órai meló vendéglátóban, hétvégén meg állandó programok a barátokkal. Még 2 hónapja is úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger! Elsősorban ezért is váltottam melóhelyet, mert nem bírtam volna sokáig. Nem tudtam megtalálni az arany középutat. Vagy bent dolgoztam szépt magam, de akkor a barátokkal, és a családdal nem tudtam tartani a tempót, vagy mentem mint a mérgezett egér, de akkor bent voltam nagyon fáradt. Nagy igazságokat írsz Kedves M! Szép álmokat, jó éjszakát.:-) Pussz.

M 2007.08.05. 08:01:32

Vica! Fontos dologra világít rá a következő mondatod: "És azokra gondolunk-e, akik azért vannak szüntelen stresszben, mert a munkamániás párjuk tőlük is elvárná ugyanezt?" Ilyesmire párkapcsolati konfliktusok esetén is érdemes gondolni. Vagy esetleg arra, hogy éppen a passzívabb fél lesz stresszevő a párja túlhajtása miatt. (Itt bejöhet az is, amit a 43. állomásnál írok, hogy az evés "legális" időtöltés is lehet. Tehát amíg eszem, addig nem kell dolgoznom. Akkor inkább eszem, mert fáradt vagyok, mert nincs kedvem dolgzoni, vagy nincs kedvem éppen ehhez a munkához...

M 2007.08.05. 08:04:04

Lazac! Ez nem baj! Ez sokkal több, mint gondolnád! Viccen kívül. Van, aki képtelen az ilyesmire. Az viszont baj.

M 2007.08.05. 08:04:57

Szepy! A probléma felismerése első lépés a megoldás útján.

szepy 2007.08.05. 10:55:28

Kedves M! Most gondoltam át jobban, mit is válaszoltál Vicának. Ez a bizonyos "legális időtöltés". Ilyen formában nem is gondolkodtam. Nálam pont ez volt az előző melóhelyemen. Az már csak hab a tortán, hogy vendéglátős hely volt. Ezért is sikerült 11 hónap allatt 4-5 kilót felszednem. Mivel nem éreztem jól magam, és sokszor nem akartam dolgozni, mert úgy éreztem, hogy megszakadok, és addig is alibim volt amíg ettem. Szerencsére mennek lefelé a kilók, mert fogyózást nem nekem találták ki, de mivel jóval kevesebbet ezem, és nem "mindenflét", (kolbász, hurka....stb) ezért kevesebb a bevitt kalória is.:-)))) Köszönöm a megvilágítást, ,ost megint rájöttem sokmindenre. Szép napot kedves M! Pussz

szepy 2007.08.05. 10:57:12

Most nézem mennyi betű kimaradt.....*pirul*, de mentségemre legyen mondva, majdnem sötétben írok, mert a redőnyök még le vannak engedve, mert van aki még alszik.:-)

Vica 2007.08.05. 17:12:51

Kedves Szepy! Aki konyhán dolgozik, az csak egész kivételesen NEM szedi fel a kilókat (szerencsés alkata van, vagy nagy az önfegyelme, esetleg a meló mellett van energiája aktívan sportolni). Sovány szakácsot még nem láttam, sőt, hentest is csak egyet :-))
süti beállítások módosítása