Itt a véleményed helye!

Ha nem tankolunk időben, baj lehet belőle

Az alvás mellett külön kell beszélnünk a pihenésről, mely nem feltétlenül alvás. Regenerálódás, feltöltődés, alkalmassá válás, ahogy újabban egyre több helyen halljuk rekreáció „újracsinálódás”, megújulás.

Magamon is tapasztalhattam, hogy olykor furcsa fogalmaink vannak a pihenésről. Ebben a teljesítmény-centrikus világunkban sokszor úgy láttam (s régebben még én is hasonlóan gondoltam nagy balgán), hogy a pihenés szinte restellendő dolog. A végtelennek tűnő teherbírást sokszor elvárt tulajdonságnak érezzük. Ez azonban valójában igen keveseknek adatik meg (ha szó szerint vesszük, akkor természetesen senkinek). És mindez leginkább nem több önpusztító látszatnál.

Az igaz, hogy vannak jobb és kevésbé jobb teljesítményű emberek, ahogy az autók teljesítménye között is nagy különbségek vannak, de a legnagyobb teljesítményű autóból is kifogy a benzin, sőt az olaj, és még a víz is időről időre. És ha nincs benzin, ugyanúgy egy helyben áll egy sokmilliós jármű, mint egy kétütemű Trabant a hetvenes évekből, hiába nyomjuk tövig a gázt, ha nincs üzemanyag. Ha kifogyott az üzemanyag, akkor tankolni kell. Nem megkerülhető, hogy utántöltsük, ami éppen fogytán van. Ha a benzin, akkor a benzint, ha az olaj, akkor az olajat, ha a víz, akkor a vizet. Semmi nem halogatható. Még ha egy kicsit lehet is ilyen olyan hiánynál erőltetni egy-két kilométert, ha nem állunk meg időben, nagy lesz a baj, s megáll az autó magától.

Ma már határozottan vallom: jogunk van pihenni! Alapvető emberi jogunk! Annyira, mint levegőt venni, vizet inni vagy enni! Ha nem veszel levegőt, perceken belül meghalsz, ha nem iszol, van néhány napod, étel nélkül ki lehet bírni egy-két hétig. Éhezni - azaz enni, de csak éppen hogy- lehet évekig is, de nincs az káros következmények nélkül. Így van ez a pihenéssel is. Ha semmi időt nem kap a szervezetünk a regenerálódásra, akkor pár nap alatt meghalunk. A szükségesnél kevesebb pihenéssel évekig húzhatjuk, de végül megrendül az egészségünk. Lehet, hogy úgy, hogy jól meg is hízunk. Az egyik legbrutálisabb kínzómódszer a pihenés, az alvás megakadályozása, annak ellenére, hogy ez „külsérelmi” nyomot nem hagy. Nagyon kegyetlen rendszerek alkalmazták ezt a kínzómódszert. Gondoltunk már arra – mi túlhajtós fajták – hogy micsoda önkínzás és önpusztítás, ha nem engedünk magunknak megfelelő időt a pihenésre. Hősökké akarunk válni? Így?

De van egy másik véglet is: az unalom…