Szólj hozzá!

Táplálkozási babonáink I.

Jóízűen enni hizlal, reggelizz úgy, mint egy király…, sokszor keveset. Hány ilyen „bölcsesség” van még, amit hajlandók vagyunk gondolkodás nélkül kész ténynek elfogadni?

Rengeteg apróság van még, ami nagy jelentőséget is kaphat egy ilyen jelentős vállalkozásban, mint amiről ez az útikalauz szól. Érdemes minél több ilyen dolgot számba vennünk. Itt vannak például azok, amelyeket csak táplálkozási babonáknak hívok. Van néhány közkedvelt és örök igazságként hangoztatott mondás a táplálkozással kapcsolatban, melyekről fogalmam sincs, hogy van-e valami alapjuk, vagy hogy honnan származnak. Én mindenesetre babonának érzem őket, melyek többet ártanak, mint amennyit használnak.

A legabszurdabbnak az tűnik, hogy az étel akkor hizlal, ha jóízűen eszünk. El sem tudom képzelni, hogy ki és mikor, s milyen tapasztalatok alapján „alkotta meg” ezt az „elvet”, de hogy széles körben elterjedt, az biztos. Ha a jóízű evés a zabálás rokon értelmű szava, akkor lehet ebben valami. Egyébként teljes képtelenség. Sőt éppen az ellenkezője lehet az igaz. Ha jóízűen eszünk valamit, élvezzük az étel ízét, az ízek harmóniáját, örömet találunk a táplálék elfogyasztásában, akkor nem is kívánjuk magunkat halálra enni. Sokkal nagyobb a kockázat a túlevésre akkor, ha nem találunk elég örömöt az ételben, vagy oda sem figyelünk igazából rá, mert ilyen esetben sokszor mennyiséggel pótoljuk a minőséget. Szerintem nyugodtan élvezzük az ételeinket, sőt ez fontos, hogy így legyen! Együnk jóízűen! Az undor – minden híresztelés ellenére - ugyanis nem csökkenti a kalóriákat. Ne reménykedjünk abban, hogy az az étel, melyet nem ettünk jóízűen nem fog többletként ránk rakódni, ha fölös kalóriaként fogyasztottuk el.

Holnapra és holnaputánra tervezetem a másik két felvetett "tényről” elmondani a véleményem. De egészen biztos vagyok benne, hogy háromnál jóval több ilyesmi él a köztudatban. Lehet, hogy nem lenne érdektelen egy egész gyűjteményt csinálni belőlük. Holnap folytatom…