Nos?

Táplálkozási babonáink II.

A tegnapi bejegyzés folytatása

A következő közismert, elgondolkodtató alapigazságként kezelt, de ki tuja, honnan származó tanács a következő: Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, vacsorázz úgy, mint egy koldus. Most abba még bele se menjünk, hogy ez a hasonlat csak a mennyiségre akar rávilágítani, ugyanakkor inkább minőségi képsort rajzol elénk, és egy nyelvi eszköznek a szándékon túl is van hatása. Tehát nyelvi szempontból sem szerencsés.

De maradjunk annál, hogy arra szokták mondani, hogy legyen a reggelink nagyon bőséges, az ebédünk mértékletes, a vacsoránk szinte semmi. Amikor az emberek még a nappal együtt keltek és feküdtek, s kőkemény fizikai munkát végeztek egész nap, akkor talán helytálló lehetett ez a mondás. Mostanában viszont kevesebben végzenek ilyen jellegű munkát. Sokan inkább ülünk valahol, és jobban kell a fejünket használunk, mint az izmainkat.

Én évtizedekig tartó különféle próbálkozásaimból és sorstársaimmal folytatott nem kevés beszélgetésből azt szűrtem le, hogy igen sokan vannak olyanok (jómagam is ilyen voltam), hogy ha reggel elkezdik a bőséges evést, akkor azt tartják szinten estig. Szinte reménytelen vállalkozás visszavenni a mennyiséget egy napon belül. Annak viszont soha nem tapasztaltam hátrányát – pedig igen sok évig gyakoroltam – hogy délig nem eszem mást csak gyümölcsöt és télen még e mellé aszalt gyümölcsöt, olajos magvakat. . Érdemes mindenkinek ezt végiggondolnia saját tapasztalatai alapján.