3. Pokoli napok

Hányás, hasmenés, iszonyatos görcsök. Igen, ez a vírus ilyen. A fiam is átesett rajta. Három napig szenvedett. De mit lehet tenni vírus ellen? Hétfőn kijött a háziorvos. Megnézte a leleteimet. Azt látta benne, hogy nagy kavarodás lehetett a klinikán, mert még egyebeknek is szerepelnie kellett volna a papírokban. No, mindegy vírusos bélgyulladás. No és még valami, petefészekcisztát is beleírtak. Emlékszem, ezt tanakodták ki ott az ultrahangon, ez volt a legvalószínűbb abból, ami látszott. És ez így, a vírussal együtt igen fájdalmas lehet, de majd kibírom.

Néha nem voltam benne biztos, hogy ez sikerül. Volt lázam, de harmincnyolc fölé nem ment. Igaz, harminchét ötnél már olyan rosszul voltam, hogy csak vizes lepedőbe csavarva tudtam létezni. Nem szokott lázam lenni. Folyamatosan ettem az Algopyrint, no, mást se nagyon.

Olykor már mondtam volna, hogy menjünk orvoshoz, menjünk vissza a kórházba, de az lebegett a szemem előtt, hogy majd megint öt órát fekhetek egy hordágyon, s aztán azt mondják, tűrni kell, menjek haza. No, ezt a túrát inkább kihagynám, tűrök enélkül. Nem lehet olyan erős az a vírus.

Az éjszakák iszonyatosak voltak. Órákig embriópózba görnyedve énekelgettem, hogy kibírjam. Mert jajgatni, azt nem szabad. Ha ellenállsz a fájdalomnak, nem lehet elviselni. Könnyebb, ha megadod magad. Mindenféle praktikákkal próbálkoztam. Képzeld el a fájdalom formáját, a színét, rajzold át, színezd át! Vedd így vagy úgy a levegőt….

Gyertyát égettem, hogy ne legyen sötét, de világos se, hátha mégis sikerül egy picit aludnom. És néha sikerült. Egyszer, mikor pár perc szabadító alvás után újra felébredtem, és nem éreztem fájdalmat, csak a gyertya fényét láttam, átjárt az az érzés, hogy ez itt ravatal. Megtisztult megnyugvás a kínok után, elcsendesedés. És ez az én ravatalom… De mégsem, hiszen újból fáj, élek.