4. Indul a tanév nélkülem
Néha azért voltak könnyebb, reményt keltőbb pillanatok. Az iskolakezdés hetét éltük – nélkülem. A fiúknak is készülődni kellett, mert a következő héten már az egyetemeken is kezdődött a munka. Pakolás a pesti életre – most először nélkülem. Sőt azzal az aggodalommal, hogy elmenjenek-e, ha ennyire beteg vagyok. Valahogy csütörtök-péntekre, az indulás idejére jobban lettem. Csak menjenek, segíteni rajtam úgysem tudnak.
Pénteken megint kijött az orvos. Nem volt lázam. Kértem, adjon fájdalomcsillapító injekciót, mert már teljesen kikészült a gyomrom. Napok óta nyelem a tablettákat az üres gyomromba. Már az injekció sem sokat segített. Maradt az önfegyelem, a lazítás, a légzőgyakorlat, az embriópóz és az egyre kevesebb önuralmam, reményem, erőm.
