11. Ami kiderült

Hogy éppen kitől és mikor, azt nem tudom, de talán még az első nap megtudtam, hogy minden bajom forrása egy fel nem ismert vakbélgyulladás volt. A vakbél már több napja, ki tudja mikor, perforált, s már foszlányai sem voltak megtalálhatóak abban a két liter gennyben, mely a napok során a hasüregemben képződött. Valami számomra érthetetlen dolog is elhangzott ezzel kapcsolatban, hogy egy nem szokványos eljárással lehetett valamit megoldani, a kialakult helyzetre való tekintettel. Azt láttam, az orvosok értik, miről van szó, tehát már volt ilyesmire példa, és ez ebben a helyzetben megnyugtató. Kiterjedt hashártyagyulladás. Láttam rajtuk, hogy ez azért komoly dolog. Megtudtam azt is, hogy nagy vágás van a hasamon. A gyomorszájtól lefelé, egészen le, úgy huszonöt centi lehet. Később, mikor elolvastam a kórházi papírjaimat, abból azt láttam, hogy az első gyanú gyomorperforáció volt, és csak a műtét során derült ki a valós helyzet. Ez indokolja a vágást. De ott és akkor ezt még mind nem tudtam, csak annyit fogtam fel, hogy röpködtek a latin szavak, orvosi szakkifejezések, utasításokat kapnak a nővérek, mindez később számomra injekciókat és infúziós palackokat jelentett.