14. A külvilág

Ebből a félelmetes, halacskanézős félig nemlétből a párperces alvások, egy-egy nővéri akció, a látogatók és a telefonok jelentettek menekvést. Sok-sok tanulság van abban, hogy ki hogy reagált a velem történtekre. Olyan szeretetekre, emberségekre, gondoskodásra derült fény, melyet álmodni sem mertem volna. Aztán persze arra is, hogy kinek nem érek meg még egy perc érdeklődést sem. De én is megtanultam egy életre, hogy nem haszontalan és nem hiú hivalkodás megmondani az érintettnek, ha gondolok rá, aggódom, imádkozom érte. Igen, vannak üres szavak is, de nem kevésbé hiba a teljes szótlanság. Az igazi törődés tettekben nyilvánul meg, de nemcsak fizikai tettekben, szavakban, gondolatokban, imákban is, és igen hasznos, nagyon jó, ha mindezt megtudja az is, akiért történik

Rengeteg szeretetet, törődést, üzenetet kaptam. Gyorsabban is gyógyultam, mint amire számítani lehetett.

Szerző: empszi  2007.10.23. 17:37 9 komment

Címkék: képtelen

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr35913667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vica 2007.10.23. 20:48:02

Kedves Gyöngyi! Iszonyatos, min mentél keresztül. De nem értek valamit. Miként lehetett egy vakbélgyulladást ennyire elnézni? Egyetlen betapintásos vizsgálatot sem végeztek el? Sem a háziorvos, mielőtt beküldött első alkalommal a kórházba, sem ott, amikor ultrahangoztak?? Hasonló esetről hallottam, csakhogy az kb. 50 éve történt, vidéken (nem manapság és nem kórházban), egy kislánnyal, disznóöléses időszakban. Azt hitték, túlette magát, elcsapta a hasát. Amire kiderült, mi a helyzet, már őt is teljesen elöntötte a genny. Hetekig volt kórházban. Életben maradt, de soha nem ment férjhez, mert azt mondták neki, annyira össze van mindene hegesedve, hogy sose tudna gyermeket kihordani. Ebben a tudatban is nőtt fel. Rettenetes ez az egész, nagyon erős vagy, hogy így végigküzdötted magad... Gyógyulj, pihenj sokat-sokat, vigázz magadra :-))

S (Antal) 2007.10.23. 22:32:54

BOLDOG NÉVNAPOT!!!!

Ircsike 2007.10.24. 08:17:40

Kedves Gyongyi! Most latom, hogy nevnapod volt. Ha utolag is, de annal nagyobb szeretettel kivanok Neked BOLDOG NEVNAPOT!

Molnár Eszter 2007.10.24. 09:42:59

Kedves Gyöngyi néni! Én is csak így utólag, de NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT kívánok!!! És sok pihenést, mielőbbi gyógyulást!

M 2007.10.24. 18:05:41

Vica! Sajnos én egyre több hasonló estről hallok. Van, aki ennél sokkal rosszabbul járt. Már egyébként elég tűrhetően vagyok, s ahogy leírom, már csak egy történet lesz belőle. De remélem, tanulságos történet.

M 2007.10.24. 18:06:23

Anti! Köszönöm.

M 2007.10.24. 18:07:46

Ircsike! Neked is köszönöm. Örülök, hogy újra itt vagy.

M 2007.10.24. 18:08:49

Esztikém, neked szintén köszönöm a jókívánságokat!

Rosslyn 2007.10.24. 21:12:49

Vica, sajnos ilyen előfordul. Megtörtént a nagymamámmal is, akinek két orvos fia van... Egyiknek se sikerült diagnosztizálni, pedig mindkettő sebész végzettségű, és jó orvosok. Csak egy harmadik orvos jött rá, és már ott is perforáció után... Gyöngyike, sok puszi!!
süti beállítások módosítása