22. Lassan berendezkedem

Ahogy javult az állapotom, csökkent a tehetetlenségem, úgy rövidültek a napok is, úgy lett egyre könnyebb, emberibb a lét. Egy doktornő látogatóm megmutatta, hogy az ágy fejrésze felemelhető. Ettől kezdve volt az ágyamnak éjszakai és nappali állása. Arra is rájöttem néhány nap múlva, hogy hol a kapcsolója a fejemnél lévő lámpának. Igaz, előbb nem is lett volna rá szükségem, mert az első napokban egyáltalán nem tudtam olvasni. A betűkhöz Rejtő Jenő hőseinek útján tértem vissza. Először inkább csak siklott, mint megragadt a figyelmem a sorokon, de már ez is haladás volt. S így az éjszakák is rövidíthetőek voltak. Eddigre már volt négy kispárnám, egy plüss csacsim, számtalan apróságom. És így mire szükség lett rá, az is kiderült, hogy az éjjeli szekrényemnek van felhajtható asztallapja. Ennek vasárnaptól komoly hasznát vettem, mivel egy héttel a nevezetes éjszaka után már én is kaptam rendes ebédet. Levest, másodikat, úgy, ahogy illik.

Közben már sokkal könnyebbé vált a mozgásom is, mivel kivették az orrost és még két másik csövet is, kettőt meg levágtak egész rövidre. Infúziót is kevesebbet kaptam, s így már igazából csak egy csőre volt gondom, amikor elindultam hatalmas útjaimra.