Fizika

Pocsékul éreztem magam délelőtt. Ebéd után lefeküdtem aludni. Azt álmodtam, hogy a hosszú kihagyás után visszatértem az iskolába. De nem tanár voltam, hanem diák. Éppen véget ért a harmadik óra, és örömmel nyugtáztam, hogy már a fele megvan, s jól bírtam. Végiggondoltam, hogy, milyen óráim is lesznek még. A negyedik óra rendben (bár nem emlékszem, mi is volt ebben az álomórarendben), de az ötödik fizika. Döbbenten tapasztaltam, hogy semmit nem hoztam erre az órára. Aztán látom, hogy az osztálytársaim éppen fizikára készülnek lázasan. „Kockás” kisalakú füzeteikben valami kapcsolási rajznak látszó piros-kék ábrák voltak. Halvány fogalmam sem volt, hogy mik ezek, hiszen ebben az évben még nem voltam fizikaórán. Azt tudtam, hogy Dorozs, innen a blogról a fizikatanár. Úgy tudtam, szigorú. Nagyon megrémültem, hogy most írunk, és én még azt sem tudom, hogy milyen témakörnél tartunk. De az osztálytársaim megnyugtattak, hogy csak holnap lesz a számonkérés, és „jogszabályokból” fogunk írni. (fizikából, nos…, ) Ez megnyugtatott, meg az is, hogy hárman is jelentkeztek, hogy segítenek felkészülni. Köztük az a középiskolai osztálytársam is, aki valóban fizikatanár lett. Egy kicsit megkönnyebbültem. De a kő csak akkor gördült le a szívemről, mikor rájöttem, hogy mindez csak álom. És remélhetőleg nekem már az életben nem kell számot adnom a fizikatudásomról. (Talán jobb is így! :) ) Hogy Dorozs fizikatanár-e, azt nem tudom, de nem kizárt, viszont van itt a blogon két ember, akikről biztosan tudom, hogy azok (sőt van egy harmadik is, bár ő nem ír, csak olvas). A lényeg az, hogy kategóriákkal jobban érezem magam, és nagyon örülök, hogy ezeknek a kedves kollégáknak én csak bolg bejegyzéseket és maximum kommenteket írok. De azt hiszem, ezzel ők is jobban járnak… Mindenesetre sokkal jobban vagyok, mint mikor elaludtam.