Ha idekattintasz, a honlapomra jutsz

Átlátok rajta

Napok óta a színes rózsaablakok járnak az eszemben. Egyszer egy nagyon kedves „tanítóm” mondta, hogy olyanoknak kell lennünk, mint a templomi üvegablakok, melyeken átragyog a Fény. Nos, hát igen, nagy feladat ez, hogy a jót, a szépet, az éltetőt engedjem át magamon, a saját színeimmel megszínezve, formába öntve. De azt is tudom, hogy most ezen gondolkoznom csak jól hangzó kifogás. Csak elterelő hadművelet, hogy ilyesmin, ilyen „magasröptű dolgokon” járatom az agyam, ahelyett, hogy végre befejezném a tördelt példány javítását. Holnap postára kell adnom, hogy haladjon. De mindig ezer dolgot találok, hogy mi mást kéne csinálni. Így volt ez velem hajdanán a vizsgaidőszakokban is mindig. Akkor állandóan a takaríthatnék jött rám, soha máskor nem éreztem akkora késztetést, hogy ragyogóvá varázsoljam a lakást, mint amikor éppen a legnehezebb vizsgákra kellett készülnöm. Ez elég érdekes és furmányos fajtája a kísértésnek. Mert például, ha szórakozni mennék az éppen aktuális feladatom helyett, az tiszta sor. Ott nem lehet afelől kétségem, hogy az most helytelen. De mennyivel más ugye ilyen „tiszta” dolgokkal foglalkozni, melyek valóban fontosak is. No, de legalább átlátok a saját szitámon és rózsaablakomon annyi év után, és nincs mese, javítanom kell azt a kéziratot!