Vegyes savanyú

Most megint olyan zaklatottabb időszakom van. Iszonyúan kifáradtam a farsangon. Tegnap főztem, sütöttem. Misi újratelepítette a gépemet. Egyébként meg készülődik, mert szerdán megy Belgiumba fél évre. Holnap hajnalban megy fel Pestre, mert van még egy csomó elintézni valója. Ha nem mennek a vonatok, akkor az apja viszi fel. Huh, azért fél év nagy idő. De talán csak az elindulás a nehéz. Aztán a könyvelőnek kell összekészítenem a cuccokat. (Már hétvégére ígértem, s most szégyellem magam, hogy nem készültem el.) Nem tudom miért, de nagyon nehezemre esik minden hivatalos, adminisztrációs dolog. Még ez is, hogy a könyvelőnek készítem össze a dolgokat, rendesen stresszes állapotba hoz. Pedig semmi az egész. Ráadásul holnap temetésre is kell mennem. Egy olyan nagypapa halt meg, akiknek az unokáit tanítom. Gyakorlatilag ő gondoskodott a gyerekekről. Három fiú, hat-, hét- és nyolcadik osztályosok. Nagyon kedves, jóravaló gyerekek. Nagyon sajnálom őket. Egyébként úgy érzem, semmire sincs időm, pedig nem az időm kevés, hanem az energiám. Kellene egy hét csend.