Zátonyok között

Katasztrofális a helyzet. Most vettem sorra az egyik osztályt gondolatban (de bármelyikkel hasonló eredményre jutnék), hogy milyen családokból jönnek el reggelente a gyerekek. Elképesztő. Legalább fele olyan helyzetben él (nem elsősorban anyagi helyzetről van szó), hogy nincs meg neki az otthon biztonsága. Hogy várjam le egy gyerektől, hogy nyugodtan üljön, figyeljen, tanuljon, ha tudom, hogy attól retteg, hogy mi lesz vele, ha hazamegy. S mi lesz vele egyáltalán. Most jövök rá, hogy ez mostanában a második ilyen bejegyzésem. De most menjek el mellette szó nélkül? De mit érek vele, ha szóvá teszem?

Szerző: empszi  2008.02.08. 13:58 15 komment

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr825913556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2008.02.08. 17:45:30

voltam én is ilyen iskolában, a végén lett egy pszichológusunk hozzájuk

Blue Ocean 2008.02.08. 19:32:28

Szomorú helyzet..:-(( legyen szép a hétvégéd! Ölellek!

klikk 2008.02.08. 23:23:16

Így van, én is látom. :-(

skyppy 2008.02.09. 05:22:40

...M nem tudom mit tehetne a tanár,gondolom őt meg a tananyag a teljesítménykényszer hajtja...a gyerekek meg elvesznek...én mindig és most is azt mondom a kezdet és a vég a család...valamit azért nem értek,annyit foglalkoznak a megszületendő babákkal és mi van azokkal akik megszülettek,hova tünik az a gondoskodás?.....

Lazac 2008.02.09. 05:25:35

Azt gondolom M, hogy ez egy igen nehéz kérdés...mindegyiket nem óvhatod meg, ha megpróbálod, felőrlődsz, ha meg nem..akkor a leliismeret nem hagy nyugodni. Nem tudom mi lehetne az arany középút? A barátnőm is pedagógus, hasonló gondokkal küzd. %sad%

M 2008.02.09. 15:40:30

"a kezdet és a vég a család..." Skyppy 100 %-ig egyetéretek. A tanár nem sokat tehet támogató család nélkül.

M 2008.02.09. 15:41:17

Lazac, jól látod...

M 2008.02.09. 15:42:37

Klikk, sajnos általános jelenség...

M 2008.02.09. 15:45:58

Lí, itt biztosan nem lesz pszichológus, jó ha iskola lesz jövőre. És azt hiszem, máshol sem jobb a helyzet, sőt... (Egy-két iskolát kivéve, amelynek nem körzet szerinti, hanem valamilyen pozitív szempontból válogatott tanulói vannak.)

M 2008.02.09. 15:47:14

Blue, és Mindenki! Szép hétvégét! Ne szomorkodjunk. Az nem segít! :)

Vica 2008.02.10. 20:46:29

A napokban olvastam valami olyasmit (esetleg megpróbálhatnám visszakeresni), hogy az a nagy baj, nincs kapcsolat az egyes intézmények/szakemberek között, akik foglalkoz(hat)nak a gyerekekkel. A gyerekbűnözésre vonatkozott a cikk, de nyilván általánosságban is igaz ez. Tehát az iskola kellene legyen valamiféle szervező központ, mert a napjuk nagy részét ott töltik, és mindenképpen szakember szeme előtt vannak. Fel kellene venni a kapcsolatot a gyerekvédelemmel, netán a rendőrséggel, polgári védelemmel, önkormányzattal, akár a helyi gyülekezetek papjaival, stb. Tudom, erre nincs sem energiája, sem ideje a pedagógusoknak, nem is azért írtam, csak hogy valami ilyesmi lehetne a megoldás, mert a családok maguktól ezt nem tudják megoldani.

Ircsike 2008.02.11. 06:05:13

ez nagyon szomoru......:(

Dorozs 2008.02.13. 08:32:44

Tapasztalatom szerint hihetetlenül hatékonytalan a munkánk, ha nem tudunk a gyerek (otthoni) htteréről. Nem is hogy szóvá kellene tenni, de másként kommunikál az ember ha tud olyat is a gyerekről amit amúgy a frontális munka során nem tudna meg. És persze nagyon nagyon óvatosan kell bánni az ilyen infóval -- de bánni kell vele, különben kutyafülét ér az órai görcsölésünk. (Náha még igy is...)

Dorozs 2008.02.13. 08:33:18

Bocs hogy itt, de rövid lesz: Vica, az iskola nem család. Nem pótolhatja. Baj, ha a család helyett kell funkcionálnia... Ez van, ez a realitás... :(

Vica 2008.02.13. 20:36:06

Kedves Dorozs! (és kedves M, bocsi, hogy itt, de az ő url-je nem elérhető, és később nem fog eszembe jutni) Tudom, hogy nem pótolja az iskola a családot. A családra kellene jobban odafigyelni, ehhez kellene a több intézmény közötti kommunikáció, összefogás. Amit az iskola - természertesen megfelelő erőforrásokkal rendelkezve, úgy mint iskolapszichológus, szociális gondozó, hasonló szakemberek alkalmazása - koordinálna, mert a gyerekek mégis ott vannak leginkább szem előtt. És a pedagógus (megint csak: ha nem elgyötört, túlhajszolt) észreveszi, ha valami baj van, megváltozik körülötte.
süti beállítások módosítása