voltam én is ilyen iskolában, a végén lett egy pszichológusunk hozzájuk

Szomorú helyzet..:-(( legyen szép a hétvégéd! Ölellek!

Így van, én is látom. :-(

...M nem tudom mit tehetne a tanár,gondolom őt meg a tananyag a teljesítménykényszer hajtja...a gyerekek meg elvesznek...én mindig és most is azt mondom a kezdet és a vég a család...valamit azért nem értek,annyit foglalkoznak a megszületendő babákkal és mi van azokkal akik megszülettek,hova tünik az a gondoskodás?.....

Azt gondolom M, hogy ez egy igen nehéz kérdés...mindegyiket nem óvhatod meg, ha megpróbálod, felőrlődsz, ha meg nem..akkor a leliismeret nem hagy nyugodni. Nem tudom mi lehetne az arany középút? A barátnőm is pedagógus, hasonló gondokkal küzd. %sad%

"a kezdet és a vég a család..." Skyppy 100 %-ig egyetéretek. A tanár nem sokat tehet támogató család nélkül.

Lazac, jól látod...

Klikk, sajnos általános jelenség...

Lí, itt biztosan nem lesz pszichológus, jó ha iskola lesz jövőre. És azt hiszem, máshol sem jobb a helyzet, sőt... (Egy-két iskolát kivéve, amelynek nem körzet szerinti, hanem valamilyen pozitív szempontból válogatott tanulói vannak.)

Blue, és Mindenki! Szép hétvégét! Ne szomorkodjunk. Az nem segít! :)

A napokban olvastam valami olyasmit (esetleg megpróbálhatnám visszakeresni), hogy az a nagy baj, nincs kapcsolat az egyes intézmények/szakemberek között, akik foglalkoz(hat)nak a gyerekekkel. A gyerekbűnözésre vonatkozott a cikk, de nyilván általánosságban is igaz ez. Tehát az iskola kellene legyen valamiféle szervező központ, mert a napjuk nagy részét ott töltik, és mindenképpen szakember szeme előtt vannak. Fel kellene venni a kapcsolatot a gyerekvédelemmel, netán a rendőrséggel, polgári védelemmel, önkormányzattal, akár a helyi gyülekezetek papjaival, stb. Tudom, erre nincs sem energiája, sem ideje a pedagógusoknak, nem is azért írtam, csak hogy valami ilyesmi lehetne a megoldás, mert a családok maguktól ezt nem tudják megoldani.

ez nagyon szomoru......:(

Tapasztalatom szerint hihetetlenül hatékonytalan a munkánk, ha nem tudunk a gyerek (otthoni) htteréről. Nem is hogy szóvá kellene tenni, de másként kommunikál az ember ha tud olyat is a gyerekről amit amúgy a frontális munka során nem tudna meg. És persze nagyon nagyon óvatosan kell bánni az ilyen infóval -- de bánni kell vele, különben kutyafülét ér az órai görcsölésünk. (Náha még igy is...)

Bocs hogy itt, de rövid lesz: Vica, az iskola nem család. Nem pótolhatja. Baj, ha a család helyett kell funkcionálnia... Ez van, ez a realitás... :(

Kedves Dorozs! (és kedves M, bocsi, hogy itt, de az ő url-je nem elérhető, és később nem fog eszembe jutni) Tudom, hogy nem pótolja az iskola a családot. A családra kellene jobban odafigyelni, ehhez kellene a több intézmény közötti kommunikáció, összefogás. Amit az iskola - természertesen megfelelő erőforrásokkal rendelkezve, úgy mint iskolapszichológus, szociális gondozó, hasonló szakemberek alkalmazása - koordinálna, mert a gyerekek mégis ott vannak leginkább szem előtt. És a pedagógus (megint csak: ha nem elgyötört, túlhajszolt) észreveszi, ha valami baj van, megváltozik körülötte.