A szakadék fölött

Van egy gyönyörű falu Provence-ban, Moustiers Sainte Marie-nak hívják. A falu fölött magasodó két hegycsúcsot egyszer valami lovag összekötötte egy lánccal, s ezen a láncon függ egy aranycsillag. Nos, az jutott eszembe, hogy úgy vagyok most, mint az a csillag. Ott lebegek a hegyek között. Már nem vagyok a régi életemben, de még az újban sem vagyok. Bár tudom, erős a lánc, ami a szakadék fölött tart, de mégis nagy a mélység alattam. Tilly azt írta, hogy feszültséget érez a képemen, a szövegeimben. Teljesen igaza van. Feszült vagyok, lámpalázam van. Talán a színészek érezhetnek hasonlót a bemutatók előtt. Akarom, tudom, tudom, hogy tudom, tudom, hogy tennem kell, hogy mernem kell. Megyek is, hiszem is, teszem is…, de azért mégis… (Még jó, hogy van ez a blog, kinek nyavalyoghatnék ezen állandóan? … ) :)