Várlak a honlapomon:

http://www.pszichowellness.hu

Az önteltségről

A múltkor mondtam, hogy éppen egy kiadás előtt álló könyvet olvasok. A szerzője: Steve Andreas, a könyv címe pedig: Énkép. Az előbb egy roppant jó részt találtam benne. Szerintem megéri az elolvasására szánt fél percet:

"Az önteltség valójában a bizonytalan, kétségekkel terhelt énkép tudatos oldala. Az öntelt ember igazából roppant bizonytalan önmagában, ezért sok időt és energiát fordít arra, hogy másoktól külső bizonyságot és támogatást nyerjen önmaga jóságának megerősítésére. Minél több támogatásra van szüksége, annál jobban függ majd másoktól, és annál kevésbé lesz képes megbízni a saját önértékelésében. Nemrég egy remek – bár elég kíméletlen – idézetet olvastam Dr. Herbert Shofieldtől: „Az önteltség a természet fájdalomcsillapítója az ostobaságra.” Ezzel éles ellentétben, amikor tudjuk, kik vagyunk, és jól érezzük magunkat a bőrünkben, nincs szükségünk arra, hogy ezt másoknak kinyilatkoztassuk, esetleg kérkedjünk vele. Amikor az énképünk szilárd és egyértelmű, belülről fakad önmagunk ismerete, tudjuk, hogy kik vagyunk, és nem kell saját fontosságunkban tetszelegnünk, sem mások tömjénezésében keresnünk a magunk és a világban lévő helyünk igazolását."

Nos?...

Szerző: empszi  2008.04.02. 11:29 13 komment

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr185913517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

klikk 2008.04.02. 11:33:55

Most hogy olvasom... bizonytalan, kétségekkel terhelt énkép ..Ezektől az emberektől mentsen meg a sors.

2008.04.02. 12:41:19

én is így látom :)

csibike 2008.04.02. 14:34:55

Azt gondolom, hogy a bizonytalan ember kiszolgáltatott, mindig másokhoz méri magát, rosszban van önmagával, pedig sokkal egyszerűbb lenne elmélyedni önmagában és kinyomozni, vajh miért bizonytalan. A bizonytalanság rengeteg mindenből fakadhat: párkapcsolatból, külsőből, munkahelyi viszonyokból, családi helyzetből stb. Ha a saját életemet nézem, örülök, hogy néhány éve tudom, ki vagyok, mit akarok, merre megyek. Erőt ad :) Ha falnak megyek, a saját hülyeségem miatt töröm be a fejemet és ez így van jól. Mások miatt gazán kár lenne.

Döm deux döm 2008.04.02. 17:38:56

Nos, akkor csak annyi, hogy ezek az emberek viszont nem ismerik el, hogy így van, tehát a dolgokon nem tudnak változtatni az ilyen írások (és ah, mennyi ilyen téma van még!) A másik pedig, hogy van viszont, aki egy bizonytalan képet fest magáról, és tényleg bizonytalan is, de valahol a tudata mélyén meg van győződve arról, hogy ő okos, szép, stb. Ezek szerint az ilyen ember nem öntelt? Mert szerintem de! Lehet vitázni felettem.

M 2008.04.02. 18:50:27

klikk, hát elég nehéz velük.. Lí, örülök, hogy jöttél. Nagyon eltűntél. Csibike, nem tudom, hogy tényleg egyszerűbb-e mindenkinek a magábanézés. Sokan sikítva menekülnek előle. Pedig e nélkül tényleg felesleges reménykedni abban, hogy majd a többiek által… velük…, rajtuk keresztül… stb. No, írtam néhány ilyen dologról a pszichowellnessben is... (Ez a reklám helye??? :D ) Döm, Noná, hogy nem ismerik el. Meg egyébként sem tudunk máson változtatni, csak önmagunkon. De ha valaki megváltoztatja a viszonyát a másik emberhez, akkor az akaratlanul is változni kezd. (Más helyzetre másként kell reagálnia.) A másik meg, hogy persze, vannak az álszerények... no, ez egy másik kategória, arról is lenne mit elmélkedni.

margit2 2008.04.02. 21:40:17

Nem tudtam volna így megfogalmazni, de tényleg igaz!%smile%

Döm deux döm 2008.04.02. 22:31:38

M: Itt pont ez a lényeg, hogy igazából belül nagyrészt nem érzi magát legkiválóbbnak, de néha úgy gondolkodik (akár magában is) mintha az lenne. Mindezt önkéntelenül, és ha rájön, hogy így gondolkodott, akkor ugyanolyan bizonytalan lesz nemcsak belül, kívül is.

skyppy 2008.04.03. 05:50:27

..semmi biztosíték nincs arra,hogy az iylen ember elfogadja a kívülről jövő észrevételt, te öntelt vagy...mivel ő nem így gondol magára,bár ettől még a környezete annak érzi...sőt mekockáztatom észre se veszi,hogy ilyen, mert az élete része....egykivülálló sokkal reálisabban lát,de nincs joga beleszólni,leszólni...vagy elfogadja a játékszabályait,vagy lelép...:-))

2008.04.03. 07:41:26

azt bírom, amikor olvasunk valami negatív jellemzést, akkor mindig másokat kezdünk elemezni ebben a tükörben, pedig ha megérint valami, akkor magunkat kellene először nagyító alá venni, nem? :P

szonika 2008.04.03. 07:46:22

Erre az idézetre aludtam egyet, de így is fura... ugyanakkor valószínűleg van benne valami. * Szonika mélyen magába száll *

Döm deux döm 2008.04.03. 19:05:09

Én magamról írtam. skyppy: Néha nekem is leesik, hogy vannak, akik ezt gondolják rólam, aztán próbálom azzal elintézni, hogy ők nem ismernek engem eléggé (vagy semennyire). És igazam van, de ettől még rátappinthat a lényegre.

firkás 2008.04.07. 18:43:31

Hm. Érdekes és elgondolkodtató
süti beállítások módosítása