Anyaszívem 2.

Ma délután Pécsbagotán voltunk az Álmosvölgyi várjátékok nevű rendezvényen, ahol Ferenc fiam szerepelt mint lovasíjász és barantás. Középiskolai osztályfőnökének érdeme, hogy elindította ezen az úton. Kollégaként és anyaként is minden elismerésem ennek az embernek. Ha több ilyen tanár lenne a pályán, még az is elképzelhető lenne, hogy megállítsuk a magyar közoktatás zuhanórepülést. De ez a bejezés most Ferencről és az én büszke anyaszívemről szól, arról az élményről, hogy láttam a fiamat ebben a játékban, mint egy kemény harcost. És ez igazán…, szóval gerincegyenesítő élmény volt. A kép nem ma készült - s Ferenc itt csak a háttérben látható (a kis szakállal) – de hasonló dolgokat műveltek ma is.

Szerző: empszi  2008.05.24. 21:37 5 komment

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr765913478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csibike 2008.05.25. 00:20:10

Egyszer próbáltam íjászkodni - utána pár napig nem bírtam mozgatni a karomat :D Tisztelem azokat az embereket, akik régi szokásokat, hagyományokat próbálnak életben tartani, nincs könnyű dolguk.

M 2008.05.25. 08:28:51

Kemény dolog, főként ha ló hátáról vágta közben csinálják. Ezért is vagyok büszke, hogy az én fiacskám, aki csak most :) :) :) született (most=húsz éve) ilyen nehéz sportot űz, és ilyen jól érzi benne magát.

Aranyhal 2008.05.26. 06:18:10

Elhiszem, hogy büszke vagy, lehetsz is. Ferenc egészen kiváló fiatalember. %smile%

margit2 2008.05.26. 12:30:46

Gratulálok a fiadhoz! Valóban ez egy érdekes, és egészséges sport! Az osztályfőnök nagyon értékes ember lehet! %smile%

M 2008.05.26. 21:24:38

Lazac, Margit, köszönöm! :)
süti beállítások módosítása