Anyaszívem 2.

Ma délután Pécsbagotán voltunk az Álmosvölgyi várjátékok nevű rendezvényen, ahol Ferenc fiam szerepelt mint lovasíjász és barantás. Középiskolai osztályfőnökének érdeme, hogy elindította ezen az úton. Kollégaként és anyaként is minden elismerésem ennek az embernek. Ha több ilyen tanár lenne a pályán, még az is elképzelhető lenne, hogy megállítsuk a magyar közoktatás zuhanórepülést. De ez a bejezés most Ferencről és az én büszke anyaszívemről szól, arról az élményről, hogy láttam a fiamat ebben a játékban, mint egy kemény harcost. És ez igazán…, szóval gerincegyenesítő élmény volt. A kép nem ma készült - s Ferenc itt csak a háttérben látható (a kis szakállal) – de hasonló dolgokat műveltek ma is.