Tanító a légvárban

Ma voltam a Nevkóban megbeszélni, hogy szeptember első hétvégéjén a Honvéd téri napok c. rendezvényen tartok egy kis előadást, és dedikálok. Kértek egy rövid sajtóanyagot is, melyet meg kell írnom. Ez elgondolkodatott arról, hogy miért is nem igyekszem megjelenni a sajtóban. (Teljesen őszintén: egyetlen komoly lépést sem tettem annak érdekében, hogy hírt adjon rólam bármelyik médium, még nem írtam egyetlen sor cikket sem, nem hívtam fel senkit, hogy itt vagyok, és itt a könyvem, vegyétek és vigyétek, fordítsátok a javatokra. Arra jutottam, hogy talán túl sokszor elmondtam magamnak az elmúlt tizenöt évben, hogy én „CSAK egy falusi tanító vagyok.” És nyilván a falusi tanítók nemigen szerepelnek a sajtóban. Ők nem az a híresember-fajta. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy mit is mondogatunk magunkról, még félkomolyan, ironikusan is. Már rég ki kellett volna lépnem a magam alkotta álarc mögül, már sokszor neki is rugaszkodtam, de mindig visszalépek. Egyszerűen NEM ÉRTEM, mi tart vissza. Rám ragadt, vagy mi a tetű van? Aj, aj… Van valami olyan mondás, hogy légvárban nem lehet lakni…. Eljött a megújulás ideje.