Mosmá fővidíthatna valaki

Egy merő nyafogás vagyok. Az iskolában fáztam, mint a vadászkutya. Még mindig nem kapcsolták be a fűtést. Max három másodpercre sütött a nap. Szemerkélő esőben jöttem haza. Megérkezett a futárral egy rendelt cucc, amitől azt reméltem, hogy innentől kezdve már minden szükséges tudás a fejembe száll. Hát persze, hogy nem száll, és így egy illúzióval kevesebb. Dolgozni kell, mert magától semmi nem megy. És csak nyúlok-málok itt, ahelyett, hogy összeszedném magam. Mert persze mondani könnyű, hogy minden pillanatból hozzuk ki a legtöbbet, de amikor itt és most nekem kéne azt tenni, akkor most mit is csinálok? És ráadásul: Képet kerestem ehhez a szöveghez, beírom a google-ba, hogy nyafogás, és a negyedik oldalon mit látok? A saját képemet, ami itt van a blogon. Ez meg hogy került oda? No, azért ezen egy picit elmosolyodtam. Majdcsak alakul ez.