Ká

Anyátok p***-ja! Nem szoktam trágárkodni, csak igen indokolt esetben és stilisztikailag is megfelelő környezetben, de ma reggel zuhanyozás közben ott a fürdőszoba magányában ez kicsúszott a számon. Néha kimondok hangosan szavakat, ha egyedül vagyok is. Már, ha nagy erővel jönnek. És most úgy jöttek. Attól voltam ilyen bosszús, mert felébredetem az éjszaka közepén, és jöttek a tolakodó gondolatok az utóbbi napok híreiből, akárhogy is akartam távol tartani őket magamtól. Pedig tényleg mindent megteszek, hogy ne tudjak róluk (hiszen úgysem tehetek ellenük semmit), de mégis. És olyanok ezek az események meg a róluk szóló hírek, mint a híres történet gonosz kígyója, Ká, aki megbabonázza az áldozatát, hogy az csak áll előtte kővé dermedve, pedig, bőven megtehetné, hogy ott hagyja a hipnotizőrt, már ha nem lenne hipnotizálva, de hát nem hagyja, és így lesz belőle kígyóvacsora. Így hipnotizálnak, pörgetnek, fagyasztanak, sokkolnak a hírek milliókat. És én is kis ostoba fejemmel hagyom magam, és ott fekszek szorongva éjjel, hogy mi is van, mi is lesz, ahelyett hogy édesdeden aludnék, és másnap friss erővel tenném, amit kell, ami tőlem telik. Pedig tudom, hogy ezzel együtt, ennek ellenére megvan az én dolgom, az én életem... Persze, reggel könnyebb. Hipnotizáljátok anyátokat!