Na, mi van?

Ezt joggal kérdezhetném magamtól. Mert mit is lehetne beríni ebbe a tisztességes naplóba az elmúlt hétről. Hát nem olyan sokat. Dógoztam, oszt ennyi. Meg azért még más is ám… Mert nagyon készülődök arra a bizonyos utamra. Most már körvonalazódik a program. Mához kéthétre lesz Gyergyóban. Az egész úgy kezdődött, hogy két hónappal ezelőtt találtam egy cikket az interneten, melyet Alíz írt egy doktornőről, aki nagyon hasonló nézeteket vall a túlsúlyról, mint én. Alízt előtte nem ismertem, de a cikke nagyon megtetszett, és ezt meg is írtam neki. Aztán addig leveleztünk, míg az lett belőle, hogy meghívott, hogy tartsak előadásokat az ottani asszonyklubokban. Azt mondtam, hogy szívesen (…majd egyszer, biztosan lesz rá mód… ) Erre azt írta, hogy neki épp jó lenne a november utolsó hétvégéje. Na, ettől a tempótól hirtelen levegőt sem kaptam, aztán meg azért nem, mert felvettem volna a fordulatszámot ugyan, de az a hétvégém már nyár óta foglalt. De mégsem „fingfűrészeltünk” sokat a dolgon, hanem megegyeztünk abban, hogy akkor legyen egy héttel előbb, ami éppen a születésnapom hétvégje. No, ez van.