Nahát! Nem vagy trendi? Pedig egy igazi posztmodern ember ennek az ellenkezőjét vallja. Nagyhangon és távol az iskoláktól és a lesüllyedt falvaktól. Ugyanis szerintük az a sok gyenge képességű vidéki pedagógus csak kárt okoz a felnövekvő globalizálandókban.

Egyetértek, M :) Az egész rendszert kellene megreformálni, de ebben a kérdésben meglehetősen pesszimista vagyok, pedig nem szokásom. Nem hiszem, hogy bármi is megváltozik az elkövetkező években, sajnos.

Ha lesz változás jó irányba Csibike, csak amiatt lehet, mert már elviselhetetlen lesz ez a "szép új világ", és a lélek jó fele fellázad az önmaga rossz fele ellen. Minden emberben, minden nemzetben.

Remelem egyszer eljon az az ido, amikor normalisan lehet tanitani az iskolakban, ugy ahogyan a jovo ertelmes nemzedekenek erdeke kivanja. Szep hetveget kivanok Neked!:)

...és már nem csak a középiskolások, hanem az általánosban is! %wink%

SA, én azt tapasztaltam, hogy a mai világot, mint olyat, nagyon kevesen látják szépnek :)) Az más kérdés, hogy sokan megpróbálják megtalálni azt, ami széppé teszi... Épp ideje lenne elhajtani azokat a fejeseket és agytrösztöket az oktatási rendszerből, akik még életükben nem láttak-tanítottak diákot és nem tették be a lábukat egy suliba sem :)

Sajnos, azokat nem fogják egyhamar elhajtani, ugyanis az úgynevezett fogyasztói társadalomban nem cél olyan fiatalokat nevelni, akiknek önálló véleményük is van. A fogyasztói társadalomnak manipulálható, könnyen átverhető "egyedekre" van szüksége, akiknek a tévéreklámokon keresztül "üzenni" lehet, ráadásul el is hiszik a sok baromságot, mert a fejecskéjük valóban csak arra szolgál, hogy az inggallér ne csússzon fel a nyakukon. Pfujjjjj, de ronda körmondatot írtam, és már megint politizálok. Enyje-bejnye!!!!!!!!!

Csibike, az a "szép új világ" egy regény címe, azért van idézőjelben. Abban van ennek a mai világrendnek, mint rossz utópiának a leírása. A fejeseket el lehetne hajtani, ha többen lennénk, mint amennyivel a gumilövedék és a könnygáz el bír bánni.

No, újból hazaértem. Egy szintén tartalmas hétvégi programból. Új hét kezdődik, új feladatokkal (meg a régiekkel). Remélem, jöttök hozzám ezen a héten is.

Gondolatban mindenképpen M...amúgy nem tudom mennyi idő lesz a héten, de gondolatban itt leszek.:)

Az oktatással az a baj, hogy alapból nem pótolja egyfajta otthonról hozott alapok meglété, vagy inkább azok hiányát... Ami a terápiát illeti, bizonyára én is azon nyughatatlan gyerekek közé kerültem, akikre a külön tanerő figyelme is kevés lett volna... (ezt nem állíthatom bizton, de mesélik, égetni való rosszaság voltam, mások meg azt, hogy azért nem értenek meg, mert túl fejlett az igazságérzetem, és ennek hangot is adtam olykor -nem erről akartam írni) A sokszor és sokféle módon kizsigerelt tanerőtől nyilván nem várható el az a fajta gondos, minden egyes gyerekre egyforma mértékű odafigyelés, ami hozzá is kellett volna. Én ezt úgy oldottam meg, hogy az iskola helyett a deltából és az iskolatévéből tanultam, ennek okán viszont gyakran nem volt kedvem bemenni az iskolába. Hogy miért? Ebben az is nagy szerepet játszat, ami első osztályos koromban esett meg velem és a tanító nénivel. Talán felfáztam, de aznap már vagy hatodszorra kéredzkedtem ki. Talán megunta, amikor kihívott maga mellé, lerángatta rólam a nadrágot, alsót, és ordítva a sarokban lévő papírkosárhoz zavart, hogy vagy ott intézem el a dolgom, vagy becsinálok, de innen többet azon a napon nem megyek ki... Én tudom, hogy a tanerő olykor a többi diák figyelmének megőrzéséért száll szembe az önjelölt középpontokkal... Ez a kérdés sokkal összetettebb lehet annál, mintsem hogy egy-egy példán keresztül be lehessen mutatni a résztvevő felek nézőpontját. A teljes kééphez az is hozzátartozik, hogy van e egyáltalán elegendő nem csak képzett, de elhivatott ember ezen a nehéz de szép pályán?