Azannyamindenit…
Ma kicsit elmondtam az iskolában a gyerekeknek, hogy milyen hátrányokozó mindenegyes gyerekre az az elharapózó magatartás, hogy lépten-nyomon a tanárokat fenyegetik egyesek, ha valami nem úgy van, ahogy azt a pillanatnyi kényelmük megkívánja. Talán meg is értették, hogy a tanár kemény szava nem uralom, hanem védelem. És mindazok a gyerekek, akik mindenféle eszközzel a középpontba akarnak kerülni, és arra „hajtanak”, hogy mindig minden róluk szóljon, azok a többiek elől rabolják el a hasznos időt, a figyelmet. Az iskola oktató-nevelő intézmény alapból, és nem terápiás hely. De egyre több olyan gyerek van, aki a hagyományos iskolai nevelés helyett speciális terápiát igényelne. Nos erre az átlagpedagógusnak sem tudása, sem ideje, sem ereje, sem eszköze nincsen. Nem ez a szakmánk. Érdemes lenne ezt komolyabban és magasabb szinten átgondolni. A társadalom alapvető önfenntartó ösztönéből fakadóan.