Én, a vállalkozó, a barátságangyalkás
Kaptam ezt a barátságangyalkát Szaffitól, http://szaffi.blogol.hu/ , (nem erről a blogolos blogjából, hanem erről a honlapjáról http://gportal.hu/azila ). Köszönöm szépen! :) Nagyon aranyos vagy, Szaffi, hogy gondoltál rám. Igaz, én most nem sorolok neveket, hogy kinek is adom tovább, inkább azt mondom, hogy mindenkinek adom, aki olvassa az irományaimat. Ez már magában melegséggel tölti el a szívemet, hogy vannak, akiket érdekel, mit hordok itt össze időről időre, ez igazán baráti gesztus. Aztán meg sokaknak nincs is blogjuk az olvasóim közül, de ők is megérdemlik. Úgyhogy mindenki, aki ezeket a szavakat elolvasta, egyben magáénak is érezheti a barátságangyalkákat, úgyannyira, hogy el is viheti kitenni, már ha van hova.
Rám is fért ez az angyalkás vidámság, mert irodáztam egész délután, és még nem is vagyok kész. Az a jó a kisvállalkozói létben, hogy az ember egy személyben lehet vezérigazgató, termékfejlesztő, projektmenedzser, marketinges, adminisztrátor, jogász, karbantartó, szállító és takarítónő. És még ezer minden, ami még nem is jutott eszembe. Igazán jó persze akkor lenne, ha mindezen munkatársak nagyvállalati átlagfizetését is magaménak tudhatnám. Ám ez a (befektetési) fázis ebből a szempontból… khm… igen érdekes. No, de nem kell leragadni az anyagiaknál, hiszen a pénz a legkevesebb. :) Úgy egyéként meg minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Arról nem is beszélve, hogy szerdán megyek tévézni. Fura, de azon izgulok, hogy értelmes dolgok jussanak eszembe. Vizsgák előtt is mindig azt éreztem, hogy az ég világon semmit nem tudok az egészből. Kíváncsi vagyok nagyon erre a csatornára. Nem mondom, hogy lépten, nyomon szerepelek a médiában, de ahol eddig voltam, ott nem voltak ilyen lelkiismeretesek az előkészületekkor. Írtak, hívtak, kedvesek, figyelmesek. De hát igazából ez remek, hogy sok embernek mondhatom, amit jónak gondolok.