Tormás

A húsvéti körüli konyhai munkák legbrutálisabbika a tormareszelés. Ez nem váltható ki azzal, hogy kapható ecetes torma a boltban. Ugyanis nálam a húsvéti sonka, csak akkor húsvéti sonka, ha az éppen megfõtt még forró sonkát beborítom reszelt tormával, így préselem le, fedem le, hogy úgy hûljön ki a hús, hogy átjárja a forró tormás gõz. Tehát natúr reszelt tormára van szükség. Egyébként a torma az egyetlen haszonnövény, mely már a kezdet kezdetétõl van a kertünkben. Tehát a húsvéti sonkához saját biotorma jár. :)

Annyira rossz tormát reszelni, hogy kínomban kitaláltam, hogy nem reszelem, hanem darálom. Meghámozzuk a tormát (családi összefogással), majd nagyon vékony szeletekre vágom, hogy esélye se legyen egyetlen tormarostnak sem a húsdaráló késérére csavarodni. Majd a kis villanyhúsdarálón pillanatok alatt ledarálom. Ami a darálóban marad, azt teszem a sonka vizébe, hogy tormával ízesítve fõjön a húsvéti fõfogás. Nem mondom, így is ejtettem pár könnyet, de ez a megoldás össze sem hasoníthatóan könnyebb, mint a tormareszelés.

Egyébként nyilván nem ét találtam fel a spanyolviaszt, de most hogy gondolkodom rajta, úgy tûnik nekem, hogy soha senkivel nem beszéltem meg ezt a tormareszelõs dolgot, úgyhogy fogalmam sincs, hogy ez hogy megy más családoknál.

Nálatok hogy van ez?