Eszék-Kopács-Tökös- velük
Szóval megjártam Eszéket és Kopácsot, no, meg Tököst. Hétfõn Eszéken voltunk. elõször az Óvárosban kalandoztunk. A Dráva-parton múlattuk az idõt, voltunk a belvárosban, meg megint a Dráva-parton, a szállodasoron, a gyalogoshídon. Kopácson volt a szálláshelyünk kedves szállásadóknál egy régi falusi házban. A gyerekkoromat hozta elõ a kukoricacsutka, a sok fecskefészek, kacsa, liba, a kamra padlóján felnyitható pinceajtó meg ilyesmi. Hatalmas békakoncert és a Tüskevárt idézõ vízi világ. Kedden bográcsban fõztük az ebédet a laskói iskolások társaságában, majd elindultunk a környékre a gátra, a még a Monarchia idején üzembe állított "pumpához", ahol az öregebb darab már múzeumi tárgy, de a kicsit fiatalabb még mindig üzemel, és ezer liter vizet szivattyúz át a másik mederbe percenként. A magas vízállás és az elsõ fokú árvízi készültség miatt nem volt egyszerû bejutni a területre, de Zs-nak sikerült elintéznie. A tökösi kastély volt az utolsó állomásunk. Ezt még a Habsburgok építették a 17. században, aztán a szerb-horvát-szlovén király tartotta itt fogva a testvérét a húszas években. Késõbb Tito vadászkastélya lett, ahol Kádár is többször megfordult. A délszláv háborúban szétlõtték a szerbek. Most a horvát állam tulajdona. A külsejét nagyjából helyrehozták.