Bölcsködés

Ragyogó reggel volt ma. Az éjjeli viharos esõ után csillogott az egész kert. Szeretem, ha így indul a nap. Délelõtt voltunk t.L-nál Ferenccel. Adtam neki egy könyvet. Hát kíváncsi lennék, mit szól hozzá. Majd tavasszal megyek hozzá legközelebb. Úgy egyébként meg... hát nem is tudom. Elkezdõdik az ötödik olyan év, hogy a gyerekek nincsenek itthon. Már, ha tanévekben számolok. De hát én mindig tanévekben számolok. :) Mert szeptemberben mindig valami új kezdõdött amióta az eszem tudom. Mert ugye az óvodával kezdõdött, és azóta is tart. De érdekes módon van valami újrakezdés az õszben is. Iskola nélkül is. Vagy csak én érzem így? Olyan ez, hogy most elkezd befelé fordulni a világ. Begyûjtjük a termést. Bemegyünk a lakásba. Becsukjuk az ajtót. Most azzal gazdálkodunk, amink van. És jó, ha gazdálkodunk. Mert van mivel. Sokszor gondolok rá, hogy milyen bõségben élünk. Bár ezt nem szokták annak mondani. De megvan a mindennapi kenyerünk, a meleg szobánk, van ágyunk, asztalunk. És még tankolni és internetezni, telefonálni is tudunk. Tehát van annyi, hogy nem kéne aggódni. De azért megtesszük, mert valahogy a biztonságból sose elég. De mostanában többször eszembe jut, az "Aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli." közmondás. Szó sincs ebben arról, hogy igénytelennek kéne lenni. Arról van benne szó, hogy tudjunk örülni annak, ami van. És aki tud örülni, az érdemel még. Mert minek annak két ajándék, aki egynek nem tud örülni. Mert az örömnek nem mennyiségi feltétele van. Az öröm hozzáállás kérdése. És mindig van, aminek lehet örülni, és olyan is van mindig, ami ezt megakadályozhatná. Döntés kérdése. Félig tele vagy félig üres.

Szerző: empszi  2010.09.05. 20:37 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://empszi.blog.hu/api/trackback/id/tr875912981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dabole 2010.09.05. 20:43:32

Ez nagyon tetszik... a gondolatmenet. Fõleg az ajándékos metafora.

SA 2010.09.05. 21:56:33

Ez nálunk az "életfüggvény" középértékére igaz. Ahhoz képest le-föl ugrál. Mikor lent van, akkor azért a mindennapi sincs meg. Én már éheztem, hogy legyen a gyerekeimnek enni. Aztán meg egyszeriben jön a bõség, akkor meg az ember nem meri élni az életet, mert tartalékol, hogy ha jönnek a rossz idõk, legyen. És nem csak az anyagiakkal van így.

skyppy 2010.09.06. 04:22:46

Azért annyira nem nagy baj, hogy bõség idején sem felejti el az ember, hogy nem volt mindig így, sõt akár nem is marad így minden.....:-)))....de így van SA azt hiszem aki nélkülözött már annak örök életre megmarad ez az emlék ......kitörölhetetlenül....

M 2010.09.07. 15:55:55

dabole, köszönöm. Örülök, hogy jöttél, s szóltál. :) SA, nehéz ügy ez, de senki nem mondta, hogy könnyû lesz..., a folytatást lásd Skyppynek írottakban :) :) :) Syppy, szerintem is balgaság lenne elfelejteni a nehéz élethelyzeteket, mert azok tele vannak tanítással. Csak azt nem akarom, hogy a egykori vagy a jövendõbeli nehézségek fájdalma uralhassa azokat a pillanatokat, amelyekben a örülni is lehetne.
süti beállítások módosítása