Bölcsködés
Ragyogó reggel volt ma. Az éjjeli viharos esõ után csillogott az egész kert. Szeretem, ha így indul a nap. Délelõtt voltunk t.L-nál Ferenccel. Adtam neki egy könyvet. Hát kíváncsi lennék, mit szól hozzá. Majd tavasszal megyek hozzá legközelebb. Úgy egyébként meg... hát nem is tudom. Elkezdõdik az ötödik olyan év, hogy a gyerekek nincsenek itthon. Már, ha tanévekben számolok. De hát én mindig tanévekben számolok. :) Mert szeptemberben mindig valami új kezdõdött amióta az eszem tudom. Mert ugye az óvodával kezdõdött, és azóta is tart. De érdekes módon van valami újrakezdés az õszben is. Iskola nélkül is. Vagy csak én érzem így? Olyan ez, hogy most elkezd befelé fordulni a világ. Begyûjtjük a termést. Bemegyünk a lakásba. Becsukjuk az ajtót. Most azzal gazdálkodunk, amink van. És jó, ha gazdálkodunk. Mert van mivel. Sokszor gondolok rá, hogy milyen bõségben élünk. Bár ezt nem szokták annak mondani. De megvan a mindennapi kenyerünk, a meleg szobánk, van ágyunk, asztalunk. És még tankolni és internetezni, telefonálni is tudunk. Tehát van annyi, hogy nem kéne aggódni. De azért megtesszük, mert valahogy a biztonságból sose elég. De mostanában többször eszembe jut, az "Aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli." közmondás. Szó sincs ebben arról, hogy igénytelennek kéne lenni. Arról van benne szó, hogy tudjunk örülni annak, ami van. És aki tud örülni, az érdemel még. Mert minek annak két ajándék, aki egynek nem tud örülni. Mert az örömnek nem mennyiségi feltétele van. Az öröm hozzáállás kérdése. És mindig van, aminek lehet örülni, és olyan is van mindig, ami ezt megakadályozhatná. Döntés kérdése. Félig tele vagy félig üres.
