Köszönöm!

Kedves kommentelõk! Itt köszönöm meg mindenkinek, aki az utolsó két bejegyzésre kommentjével támogatott. Jólestek, erõt adtak ezek a megjegyzések. Annyi minden kavargott bennem a nap folyamán, ahogy ez már lenni szokott mondtam a magamét magamban. Sok mindent le is írtam, de aztán úgy gondoltam, hogy nem teszem közzé. Minek? Ha valaki valamit nem akar megérteni, annak azt lehetetlenség elmagyarázni. Csak sajnálom, hogy ennyi erõ és idõ elment erre. De biztosan jó volt ez valamire. Pl. ebbõl is nagyon sokat tanultam. –Egyet sajnálok nagyon, hogy ebben a zaklatott állapotban (a fejem is fáj egész nap) nem jutott eszembe sütit sütni Ferenckének, és amikor meglátta a fõzõs blogban a sütit, azt hitte, hogy az ma van. Pedig ma az nincs. (No, jó, egy süti van, de nem az, ami a képen, az régebben volt.). Ferenc reggel elmegy, és fél év múlva jön haza. Elmegy Norvégiába. De azt hiszem, ezt már mondtam. A képen a Zengõ látható. Elég ritkán fordul elõ, hogy látszik az elágazótól. Ma reggel nagyon szép idõ volt, és mindig örömmel tölt el, ha ilyen szépen látszik a hegy.