Tökös

B-tõl kaptam egy tökpalántát még tavasszal. Jobb híján beültettem az epres dombágyásba. Elõször nem sokra ment, de egyszer nagy lendülettel növekedni kezdett. Felfutott a sövényre, és most már vannak rajta kis tökök. Kíváncsi vagyok, beérik-e. Ez lenne életemben az elsõ sütõtök, ami a mi kertünkben terem. Még sok paradicsom is zöld. Remélem, azok is beérnek. Annyira szeretném, ha ebben a kertes-konyhás dologban elérnék arra a szintre, amit komolyan lehet venni. Tegnap pl. megint sütöttem kenyeret. De még mindig nem az igazi. Kerestem egy olyan boltot, ahol mondjuk kenyérlisztet vehetnék, de nem találtam. Addig nem nyugszom azonban, amíg meg nem sütöm azt a kenyeret, ami a lelkemben él. Ha a Mama tudott gáztûzhelyben jó kenyeret sütni, akkor ez megoldható. (Igaz az én sütõm villany, de ez inkább elõny kell, hogy legyen, mint hátrány.) Érdekes, hogy már alig jutnak eszembe a négy évvel ezelõtti események. Nem baj, ha maguk a történések elmosódnak, csak a tanításuk maradjon meg már kellõ erõsséggel életem végéig. Akkor is van jó megoldás, ha én nem tudom létrehozni. Szabad, sõt kell bízni a szeretõ Gondviselésben.