Kedd
Valamikor tavaly ugyanilyen tájt fényképeztem ugyanebben az udvarban lovakat, de nem ezeket. Mert ez Tami az iskola pónija. Télre itt lesznek az iskola lovai, mert nyáron kint vannak a szabadban a tanösvényen, csak egy beállójuk van ott, de a tél az más, akkor felköltöznek a faluba. Ma megint nagyon trutyi idõ volt. Nyilván ez jó a földeknek, csak a hangulatomnak nem. Olyan, mintha rajtam is lenne egy szürke függöny. Ma már nem kellett mennem délután sehova. Le is feküdtem úgy két órára aludni. Az egészen biztos, hogy a kialvatlanság, a fáradtság hizlal. Éppen ma félálomban jutott ez eszembe, hogy ha nem alszom ki magam, ha fáradt vagyok, az attól van, hogy nem takarodtak ki a testembõl a felhalmozódott méreganyagok, mert nem volt rá idejük, mert már jött a következõ adag. Mit tud ilyenkor szegény testem csinálni. Rákényszerít arra, hogy többet egyek a kelleténél, mert fáradságomban nem tudom abbahagyni idõben az evést, így tud tartalékot képezni, és zsírral körülvenni a testemben maradt mérgeket. No, ez nem a legjobb megoldás. Sokkal inkább az alvás. Most még át kell menni L-ékhoz, de aztán alszom! És holnap is alszom délután és csütörtökön is és egész jövõ héten – persze kivéve, amikor nem.