Ötvenkét éves lettem én… … (bocs, József Attila :)) Mélységek és magasságok egyaránt voltak ma. A korom egyébként nem érdekel, de nagyon jól esik, ha ennek ürügyén gondolnak rám. Nem is mondok most többet, mert még vannak teendõim ma, „nyakig ülök” az…

Halmozottan elõnyös helyzetû kisebbség Igen, úgy érzem, ide tartozom. Nem félek a jövõtõl. De ez nem az én érdemem. Így alakult az életem. Köszönöm. Hiszek a jóban, abban, hogy a világnak, a dolgoknak rendje és értelme van. És akkor is így van, ha néha ez nem látszik. És…

Kontrasztok Az elõbb hallottam, hogy betörtek az utcánkban több házba is. De részleteket nem tudok. A múltkor is innen a közelbõl loptak el disznókat, úgy, hogy leszúrták õket az ólban. Eddig úgy éreztem, hogy ez nagyon biztonságos környék… Csúnya gondolataim támadnak…

„Aki megy az halad, aki áll, az marad.” Ez volt az egyik mottója a napnak. Voltak benne jó és kevésbé jó részek. Bár hogy mibõl mit hozunk ki, az rajtunk múlik. Mi az hogy jó? Hogy tanultam belõle? Hogy jól éreztem magam? Hasznos volt? Mire? Minden hasznos lehet valamire.…

Kék a kökény… Ferenc szedett ma egy rakás kökényt, csipkebogyót és galagonyát. Most az erdeilekvár-kísérlet folyik. Kár, hogy vége a napnak, és csak ennyi fért bele. De holnap is nap lesz…

Belóg a lóláb Ezen az õszön most láttam elõször „szabadföldi” jeget. (Bogádon a lovaknál.) Ragyogón sütött a nap egyébként. A városban mászkáltunk, vásároltunk, ügyeket intéztünk. Elfáradtam. Egyébként még fáj a torkom. Semmi különös.