Február 20. szerda – hosszú nap szédületes befejezéssel

Reggel ötkor kelek. Hatkor megyek le a konyhába. Ott egy óra házimunka. Pl. Ferencnek csomagolok ebédet, amit jobb esetben már este elkészítek, de van, hogy reggel fejezem be. Aztán még rendbe szedem magam, Anyának elkészítem a reggelit, és megyünk. Az iskolában van, ami van, mikor,mi. Mire hazaérek, muszáj pihennem. Aztán négy-öt felé összegyûjtöm magam, és teszem, ami éppen van. így volt ez ezen a napon is. Bedagasztottam a kenyeret, fõzéshez fogtam. Aztán egyre jobban szédültem, de annyira, hogy már nem is láttam. Csak a sötét szobában tudtam feküdni. Úgy három órán keresztül valahogy félig alva, félig ébren, hol izzadva, hol vacogva csak túléltem. Aztán tíz körül még rosszabbul lettem, de aztán egy hányás után könnyebb lett. Volt annyi erõm, hogy felmenjek. Három körül felébredetem, már jobban voltam, de még mindig nagyon szédültem. Reggelre úgy éreztem, kialudtam az egészet, aztán kiderült, hogy max. negyed órát bírok függõlegesben. így itthon maradtam.

Délután megin hatalmas pelyhekben esett a hó, de maradt meg, mert 4 fok volt.