Február 23. szombat - reformtorta
Mivel az éjszaka közepén nem aludtam, ezt reggel pótoltam. Misiék elmentek a városba. Ebédre maradékot ettünk. Ferenc elkészült Rozi kerítésével. Sütöttem Abigélnek születés-névnapi tortát. Ezt is ronda lett, mint nyáron Annamarié. Úgyhogy teljesen igazságos vagyok a lányokkal. A tortasütésnél marad részemrõl a jószándék. Aztán elvágtam az ujjam. (A csülök maradékát akartam összevágni, de már megint annyira szédültem, hogy bénáztam össze-vissza.) Meg kéne tanulnom, hogy ne erõltessek dolgokat. Valami kényszer hajt, hogy csináljam, még akkor is, amikor már abba kéne hagyni. Este hétkor meg lefeküdtem.
