Itt a véleményed helye

Kell egy módszer!

Az első lépés a kötött étkezéi idő volt, majd az önmegfigyelés, és ehhez a társult a grafikoln.

Szükségünk van példákra, példaképekre, ha valami nagy dolgot cselekszünk. Márpedig egy önfelfedező fogyókúra igen nagy dolog. De ezek mellett azonban nem hanyagolhatjuk el a megfelelő napi gyakorlatot sem. Ehhez pedig jó módszerekre van szükségünk. Számomra ez a jó módszer kezdetben a kötött idejű evés volt. Nagyon megkedveltem ezt a szisztémát. Örültem, hogy van egy fogyókúrám, amelyben sem figyelnem, sem korlátoznom nem kell az elfogyasztott étel mennyiségét. Azt is szerettem, hogy nincsenek tilos ételek, hogy nem kell gonosznak, ártalmasnak tartanom valami olyasmit, amit egyébként szeretek, mint például az orosz krémtortát vagy a rántott húst

Úgy tűnt, eredményes is ez a módszer. Centikben mérhető volt a siker. Egy idő után, mikor már rá mertem állni a mérlegre is, elhatároztam, hogy minden szombaton megméredzkedem, de előveszem a centit, s amit egy varrónő körméretként megmérhet, azt mind megmérem magamon. Összeadom a számokat hétről hétre, és az így kapott összeg alapján készítek egy grafikont. Nem volt fontos, hogy centit adok össze kilóval, hiszen csak a viszonyítás volt a fontos. Ez nagyon bejött! Vártam a szombatokat. Mindig külön papírra írtam a mérési eredményeket, nehogy csaljak. És igen! Szépen hétről hétre kúszott lefelé a grafikonom ága. Visszaidéztem azokat a hajdani körméreteimet, melyeknek örültem volna, ha újból azt mutatja a centi, s összeadtam ezeket a számokat. S felírtam hogy ez a cél. Eddigre már tudtam, hogy a túlsúly tünet. Hogy leginkább a stressz, a fáradtság okozza nálam a túlevést. S szép lassan arra is rájöttem, hogy a világvége nem jön el attól, ha nem dolgozom halálra magam.