Te mit tapasztaltál ezzel kapcsolatban?
Már lassan sejthetjük, ki rejtőzik az éhség álarca mögött
Valóban éhesek vagyunk, amikor eszünk? Csak akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk? Igaz lehet, hogy a túlsúlyos embernél az éhség a legritkábban valódi éhség, a szó első jelentésében?. Ha nem az éhségünket akarjuk csillapítani, akkor mi a célunk az evéssel?
Ha törődünk magunkkal, figyelünk magunkra, előbb-utóbb kiderül, mi okozza a súlytöbbletünkért elsősorban felelős többletevéseinket. Ne felejtsük: a túlsúly tünet! Úgy fejthető meg, mint egy jelkép, szimbólum, álom. A körülmények minél teljesebb ismeretében. A többlet kilók mindenki életében mást és mást jelezhetnek. A túlsúlyos ember lehet, hogy tekintélyt parancsoló szeretne lenni, akinek sok hely kell, de lehet védelemre szoruló is, akit a hájréteg véd meg a külvilágtól. Lehet, hogy elrejtőzni akarunk a védelmet jelentő hájréteg mögé, de az is lehet, hogy több figyelmet szeretnénk. Ehetünk azért, mert szeretetre vagyunk éhesek, de azért is, mert a hatalomra. Lehet, hogy akkor is eszünk, ha szellemi, lelki igényeink kielégítésére nincs módunk, vagy merszünk, vagy csak egyszerűen a testi táplálék könnyebben elérhetőnek tűnik, mint a szellemi vagy a lelki. Van, hogy elérhetőbb egy pörkölt nokedlival, mint egy jó színházi előadás, vagy koncert. Lehet, hogy a baráti társaság vagy a jó szó hiányzik, de a cukrászdában csak sok finom süti kapható, barátok és jó szó nem. Ha az életünk szürke, nincsenek kalandjaink, de vágyunk rá, egy nagy tál jó fűszeres étel mégis csak valami változatosságot hozhat az egyhangúságba. Lehet, hogy nőként nem akarunk részt venni az örök harcban? Nem akarunk a „húspiac” szeplője lenni? Ha van egy adag túlsúlyunk, ezt senki sem várja tőlünk. Vagy nem akarunk féltékenységi jeleneteket, vagy nem bízunk saját hűségünkben, ha kövérek vagyunk, akkor ez a probléma egyszerűbb. Hogy a saját életünkben éppen mi ez a szimbólum, csak mi magunk fejthetjük meg.
