Mit szólsz hozzá?
Van élet a 90 napos után is!
Ez már nem fogyókúra többé, hanem kötött idejű ételtársításra figyelő étkezés. Nem egy diétát kell követnünk, hanem egy célt, és egy étkezési szokás csupán eszköz. Viszont fontos. A célok eléréshez ugyanis szükségünk van eszközökre, de különböző eszközökre, többféle eszközre, ugyanahhoz a célhoz, főként egy ilyen komoly célhoz.
Eltelt kilencven nap, és eltelt a nyár, véget ért az iskolai szünet. Lefogytam úgy tizenöt kilót tavasz óta. Nagyon büszke voltam magamra. Hamarosan kezdődik az iskola, a nyári szabadság után újra dolgozni megyek, majd mindenki nagyot néz… Hát igen, de nekem nem tizenöt kiló súlyfeleslegem volt tavasszal, amikor hozzáfogtam, hanem legalább negyven. És akkor most mi legyen? Ez már nem az első nyári szünet, amikor közel ennyit lefogyok. S aztán a következő tanév végére visszaszedem néhány kilóval megfejelve. Hát ez már igazán unalmas. Ha most ugyanazt csinálom, ugyanoda jutok. A diéta kilencven napos, de mi van akkor, ha nem számolom a napokat, hanem kitűzök egy konkrét célt?
Folyathatom-e, ez itt a kérdés. Ez nem leírt tudományos módszer, nincsenek kísérleti eredmények, táblázatok, mutatók, szakemberek ebben a témában. Viszont van rengeteg összegyűjtött információm, sok-sok fogyókúrás tapasztalatatom, és mindnek fölött itt a józanész. A megkérdezett orvosok véleménye az volt, hogy nem látszik ebben semmi veszély. Abból, hogy háromszor – és nem többször – eszem naponta, biztos, hogy nem lehet baj, hiszen ez az ötszöri meg ki tudja hányszori evés mánia csak az utóbbi évtizedek terméke. A nagyszüleim és a még öregebbek világ életükben háromszor ettek egy nap. Keményen dolgoztak, egészségesek voltak, magas életkort értek meg. Aztán nem is ettek összevissza mindenfélét. De ha ettek, azt méltósággal tették, nyugodtan, akkor, amikor annak ott volt az ideje. Tehát ez rendben van.
A következő kérdés, hogy abból lehet-e baj, hogy magában eszem a gyümölcsöt, s nem más étellel együtt? Nem találtam ebben sem semmi veszélyforrást. Azt, hogy délig csak gyümölcsöt eszem, azelőtt gyakoroltam több mint tíz évig. És semmi bajom nem lett belőle. Viszont volt olyan időszakom, amikor „rendesen” reggeliztem, s volt gondom az egészségemmel. Tehát, az biztos, hogy a gyümölcsreggelivel, gyümölcsnappal semmi gond.
Aztán mi baj lehet abból, hogy nem eszem állandóan húst? Ráadásul krumplival, rizzsel, tésztával. Van, aki egész életében nem eszik húst… (Bár ezt azért nem céloztam meg, és ezután sem tervezem, ugyanis azt tanultuk annakidején élővilág órán, hogy az embernek gumós zápfoga van, tehát mindenevő, s nekem a legkedvesebb tantárgyam az élővilág volt.) Végiggondoltam logikusan: semmitől nem fosztom meg magam, csak nem mindent egyszerre eszem meg. Egyszer egy kicsit több fehérjét, egyszer egy kicsit több szénhidrátot, no és rengeteg zöldséget. S abban legalább minden irányzat megegyezik, hogy zöldségeket enni egészséges. Ebben legalább nincs vita. Hát, akkor miről beszélünk?
Elhatároztam, hogy folytatom. a „90 napost”. Igen, így idézőjelben, mert valójában a kötött idejű, ételtársításra figyelő étkezési szokást követtem. Nem fogyókúráztam többé. Ez volt a vízválasztó. Ez már tudatos döntés volt, vagyis ez volt az a pillanat, amikor az a tavaszi döntésem tudatossá vált, hogy megtalálom a módját, hogy a súlyproblémámmal végleg leszámolok. És itt fogant meg az M gondolata, de ezt akkor még magam sem tudtam.
