Alig két hete lettem aktív blogger, aztán tessék… Már úgy járok-kelek egész nap, hogy mit is írjak meg mindabból, ami körülöttem, velem, bennem történik. Ti hogy döntitek el, hogy mi kerül fel a blogotokra?

„Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.” (Szent Ágoston)

A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester: – Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet. ( Anthoni de Mello)

Már megint bazári majmot csináltam magamból! Elvállaltam egy nagyon erősen ajánlott, de kötelezővé mégsem tehető feladatot. És ez hamarosan egy teljes napomat elrabolja majd. Ráadásul az egész akciót - úgy ahogy van - értelmetlennek tartom, és benne még…

Egész délután várom a telefonszerelőket. De nem jönnek. Nem vagyok valami türelmes várakozó. S közben az internet-csatlakozásom is meg-megszakad. Ilyenkor szinte pánikközeli hangulatba kerülök… Jajaj, mi lesz, el leszek ide zárva… ? Ma a gyerekekkel beszélgettünk…

Most értem haza a budapesti buszos osztálykirándulásról. Minden elismerésem és részvétem azoknak, akik naponta autóznak szép fővárosunkban. De legalább a nagy esőt megúsztuk. Csak a rádióból tudom, hogy hatalmas felhőszakadás volt kb. fél óra múlva, ahogy…

Nehezen viselem, ha valaki meggondolatlanul belekavar a dolgokba, aztán azzal mentegetőzik, hogy: „Én jót akartam.” Nem vitatom ugyan a jó szándékot, de ez nem változtat azon, hogy amit mondunk, amit teszünk az mégiscsak azt „jelenti”, amilyen élményeket…