Késik az IC Az IC állandóan késik. Hat éve annyit járunk a pécsi pályaudvarra, hogy lassan valami rekordok könyvére is esélyesek vagyunk. Ma is voltunk kétszer. Egyszer vártunk, egyszer kísértünk. Nagyon sok vonatos élményem van. Az IC-sek közül az a legdurvább, amikor…

Kávétorta Nem én sütöttem, B-tõl kaptam. Nagyon finom. Ha leírja a receptjét, majd beleteszem a fõzõs blogomba. Gyerekkoromban ettem kávétortát utoljára, akkoriban divat volt, s azóta meg nem találkoztam vele. Valahogy a süteményeknek is van divatja? Akkor még a lakodalmakba…

Sötéttõl sötétig Ennél hosszabb a nap. Reggel nem jó sötétben kelni. Hát még elindulni. Aztán ha lemegy a nap, még van mit tenni. Ma mi is volt? BS. elment fél hétkor (mint a mellékelt ábra mutatja), én így gyalog indultam le a sütikkel, de aztán B felvett útközben. Igen jól…

Hajnaltól Megint egy hajnal, egy iskolába indulós pillanat van a képen. Nagyon szép volt, de már azért látszik, hogy ideje van az óraátállításnak. Most éppen nagy sütisütésben vagyok, mert az a szokás, hogy akinek névnapja van, az visz sütit. Én évekig nem vittem, de…

A macskák átugorják Még nincs vége a napnak, de a kép már megvan. Nem lett túl jó, de örülök, hogy ennyire is sikerült. Ezt a szép macskát már reggel is láttam az utcában, s most hazafelé jövet újra találkoztam vele. Nem akart barátkozni, de azért szerettem voltan…

Méz Ez már megint egy olyan nap, amikor háttérbe szorult, hogy figyeljek a fényképezésre. A délelõtt mindig nagyon tömény. Ahogy beteszem a lábam az iskolába, egészen addig, amíg kilépek a kapun mindig van valami. Általában még vécére sincs idõm elmenni. Talán ezekben a…

Terápiás fotózás Már sokszor mondtam, hogy terápiás fotózásnak tekintem, azt, hogy kattogtatom a kis fényképezõmet. Többször észrevettem (és figyelmeztettek is rá), hogy olykor túlzottan „benne vagyok a fejemben”. Ez azt jelenti, hogy néha a kelleténél jobban…