17. Kedves és kevésbé kedves nővérek  A kórházi ágy magasságából másként fest a világ. Reflektorfénybe kerül az emberség. Amikor hajnalban bevittek a szobába, egy kedves nővérke volt szolgálatban. A fülbevalójára emlékeztem, erről ismertem meg…

16. Felfelé a szakadékból Azért még nem bízhattam el magam. Szerdán elvittek ultrahangra. Felvetődött, hogy talán egy újabb tályog keletkezett, s lehet, hogy még egy műtétre szükség lesz. De ez hála Istennek nem következett be. Azt is megkérdezték, hogy kaptam-e már…

15. Az örvény szélén A szerda reggeli viziten közölték velem az orvosok, hogy túl vagyok az életveszélyen. Ezen kicsit meglepődtem, mert nem fogtam fel, hogy addig abban voltam. Nekem így ezt konkrétan nem mondták, csak a férjemnek, de ha tudtam volna gondolkozni, azért áruló…

14. A külvilág Ebből a félelmetes, halacskanézős félig nemlétből a párperces alvások, egy-egy nővéri akció, a látogatók és a telefonok jelentettek menekvést. Sok-sok tanulság van abban, hogy ki hogy reagált a velem történtekre. Olyan szeretetekre,…

13. Kezdődik a hét Megvirradtunk hétfőre. A kórházi munkarend eseményei kapaszkodót jelentettek az időtlenségben. Ötkor jön a nővér a lázmérővel és az injekcióval. Hatkor műszakváltás. Fél héttől „fürdés” vagyis mosdókesztyűs…

12. Az első nap Végre kilenc óra lett, s meghozta a férjem a poharam. Pillanatnyilag számomra eddig terjedt a világ. A víztől jobban lettem. A beszélgetés, bár nem volt könnyű, mert alig tudtam szólni a torkomban lévő cső miatt, mégis egy kicsit visszahozott a…

11. Ami kiderült Hogy éppen kitől és mikor, azt nem tudom, de talán még az első nap megtudtam, hogy minden bajom forrása egy fel nem ismert vakbélgyulladás volt. A vakbél már több napja, ki tudja mikor, perforált, s már foszlányai sem voltak megtalálhatóak abban a két…

10. A vizit A türelem rózsát terem, meg vizitet, mert az idő akkor is múlik, ha ez egyébként nem látszik rajta. Nem emlékszem pontosan, kik is jöttek az orvosok közül az első vizitkor, s arra sem, mit is hallottam tőlük éppen akkor, és mit később. Egy neves tanár…

9. A kórterem Aztán felébredtem. Szeptember kilencedike, hajnali három óra volt. A műtét fél egytől fél háromig tartott, mint később megtudtam. Az ébredés körüli sötétre emlékszem a szokásos éjjeli kórházi derengéssel, pedig valószínű, hogy…

8. Éjfél körül Még várnunk kellett a sötét folyosón, még az előző beteget műtötték. Ebből az időből csak foszlányokra emlékszem. Lehet, hogy előbb volt a műtéti előkészítés, de már nem tudom. Óra volt a falon, láttam, hogy…